Tátika történet

Esettanulmány egy emblematikus modern épületről

Szöveg: Jankovics Norbert, Máté Zsuzsanna

A badacsonyi hajóállomás mólójánál, a hajóval érkező vendégek gyalogos útvonala mellett álló egykori Tátika étterem széles körben ismert modern építészeti alkotás, tervezés-, építés- és recepciótörténete ismert, de csak kevéssé publikált. A cikk rövid esettanulmányként ismerteti a Tátika építés-, átépítés- és pusztulástörténetét.

A terület rendezésére 1958-ban készült el az első koncepció, ez már tartalmazta a jóval később megvalósult étterem terveit is. A Tátika étterem megnyitására csak az első tervek elkészítése után négy évvel, a kivitelezéshez szükséges pénzügyi alapok megteremtés után, 1962 nyarán került sor. A megvalósult monolit vasbeton épület alsó szintjén volt a gyorskiszolgáló étterem, a hátsó, vasút felől vezető lépcsőn lehetett az emeletre jutni, ahol cukrászda, zenés mulató, borkóstoló terasz kapott helyett. A nyers zsaluzott felületeket fehérre és sárgára színezték, a Balaton felőli oldalon, észak felől a strandot kiszolgáló büfé földszintes épülete kapcsolódott. A tó, illetve a kikötő felé néző, hosszan elnyúló homlokzat a földszinten transzparens volt, és eredetileg a partvonallal azonos vonalban állt, az emelet nyitott terasza e felett lebegett, és mintegy öt méteres konzollal nyúlt víz fölé. A tetőhéjazat hullámeternit palafedést kapott, az oldalhomlokzatokat eloxált alumínium lamellák törték át. Az oldalsó oromfalak, lábazatok és a földszinti teraszmellvéd közepes méretű, változatos alakú bazaltkváderekből épült, ezzel beemelve a helyi természetes anyagok használatát, és fokozva a homlokzat anyagváltozatosságát és színességét. A teraszt felülről kék színű huzalbetétes üveg napellenző árnyékolta, a vendégtér és a terasz között függőleges osztás nélküli, alsó-felső befogással edzett üvegből készült nyitható falak álltak. A lépcső és a teraszmellvéd fehér műkőből készült. Az épületbelső nagyon letisztult, egyedi tervezésű falborítást és berendezést kapott: az előbbit fenyőből készült kabinlécezés borította, az utóbbiak dió furnérból, acélcsőből és műanyagcső fonatból álltak.
A különböző üzemeltetők, különösen 1990 után, a saját igényük szerint formálták a tereket és a részleteket, így ma a belső meglehetősen összevissza típusgazdagságot mutat. A különböző funkcióknak megfelelően elfalazások és utólagos válaszfalak kerültek az épületbe. Az egykor tiszta alaprajzi rendszer kaotikus és felismerhetetlenségig átalakított. 2008–2009-ben Callmeyer Ferenc újabb áttervezés előkészítésében vett részt, amelynek azonban csak kisebb átalakítás lett a végeredménye. Ezzel párhuzamosan, bízva abban, hogy az épület későbbi sorsát ez pozitívan befolyásolja, 2011-ben műemlékké nyilvánították a Tátika éttermet.