Tér a fényben – fény a térben

Az építészeti világítás forradalmai

Szöveg: Böröcz Sándor

1879. október 22, Menlo Park, New Jersey – sokan tartjuk ezt a napot mérföldkőnek az elektromos világítás történetében, hiszen ezen a napon Edisonnak és munkatársainak sikerült elszenesített pamutszál segítségével több, mint 13órán át üzemelő elektromos lámpát létrehozniuk.
Nem sokkal később már elszenesített bambuszrosttal és tökéletesebb vákuumtechnológiával elérték az 1200 órás élettartamot is, de az elektromos világítás nagy tömegű elterjedését az 1904-ben Magyarországon kifejlesztett wolframszálas izzólámpa tette lehetővé (Hanaman Ferenc és Just Sándor). Bár elektromos ívlámpákat egy-egy városban alkalmi világításokhoz már a 19. század első felében is használtak, de állandó mesterséges világításra sem az ívlámpák, sem a nehezen irányítható fényű gázégős lámpatestek nem voltak alkalmasak.
Mielőtt továbbmennénk, nem állom meg, hogy fel ne villantsam Edison és magyar munkatársa, Fodor István, valamint a párizsi Opera elektromos világítási történetének egy, talán kevéssé ismert szeletét. Az Operaházat 1875-ben avatták fel, és az épületet akkoriban a világ nyolcadik csodájának tartották; egy kortárs szerint „az emberi kultúra evilági katedrálisa” volt. Elsősorban méretei és korának leghaladottabb technikai felszereltsége indokolták a lelkendezést – többek között ide értették a felszerelt gázvilágítást is.