Lakótelepsors 2. Óvatos útkeresések a 21. században
Neu Olvenstedt lakótelep, Magdeburg, Németország 1980-1989
Szöveg: Benkő Melinda
Az építésük korában szakmailag elismert európai paneles lakótelepekről az MÉ 2014/2 számában indult cikksorozat. Grenoble után a második írás Magdeburgba vezet, és a posztmodern korszak hajnalán tervezett Neu Olvenstedt lakótelep kialakítási elveit, sajátos értékeit, problémáit és jelenlegi komplex megújítási folyamatát mutatja be.
Magdeburg Berlintől kb. 120 km-re Nyugatra, az Elba folyó partján helyezkedik el. A 805-ben alapított város a történelemben mindig jelentős kereskedelmi és kulturális szerepet játszott. A második világháborúban súlyos veszteségek érték, központja szinte teljesen elpusztult és a város lakosainak harmadát elveszítette (1940-ben 347 000, 1945-ben már csak 225 000 lakosa volt). 1945 és 1990 között a Német Demokratikus Köztársaság szocialista városfejlesztési elveinek megfelelően ipari városként épült újjá. A német újjáegyesítést követően Szász-Anhalt tartomány székhelye lett, de az országban zajló politikai, gazdasági és társadalmi változások következtében Németország egyik drámaian zsugorodó és öregedő városává vált. Tíz év alatt lakosságának ötöde elhagyta és Magdeburg nem célterülete az új betelepülőknek sem (2013-ban a bevándorlók aránya a városban csak 2,1%, míg a német társadalom egészében 19%). Jelenleg 230.000 lakosa van, az átlagéletkor magas (45,9 év), a munkanélküliség 9,1%-os. A legjelentősebb foglalkoztató az önkormányzat, az egyetem és a város mellett lévő szélerőmű. Infrastruktúrája (úthálózata, közösségi közlekedése, kerékpárút hálózata) kiváló, energiafelhasználásának meghatározó része megújuló energia (szél, víz, nap), az épített és természeti környezet általános állapota irigylésre méltó.