Irodaház a Felhévizi utcában

Építész: Varga Tamás
Szöveg: Okrutay Miklós
Fotók: Bujnovszky Tamás

Fuldokló forgalom, zaklatott városkép és városlakók, senkiföldje-érzés Újak és Óbuda határán: a Szépvölgyi út torkolatában átéltek rövid összegzése. És váratlanul csend, sokat látott kockakő és kandeláber, békesség, ha a Felhévizi utcába tévedünk.
E kétnemű helyek között feszülő telken a BBRAUN cég magyarországi központja nem is dönthetett másként, mint hogy a nyugalmat jelentő irány felé fordul, lemondva a városi forgalom biztosította felszínes reprezentációról. Nincs is szüksége erre, vezető világcégként nem a cégközpont hirdeti teljesítményüket, hanem országos hálózatuk napi tevékenysége.
A megbízó és az építész, Varga Tamás között évtizedes a kapcsolat, a tavaly átadott budapesti, Szent Imre kórházbeli dialízis központ már a hatodik egészségügyi létesítmény az együttműködés során. A művese-állomások tervezése különös érzékenységet vár el az építésztől: az ambuláns betegek által használt terektől diszkréten leválasztva kell humánus körülményeket teremteni a többórás kezelésre érkező, súlyosabb betegek számára – miközben az orvos-technológiai értelemben összetartozó egységek együttműködését is biztosítani kell.
A Varga Tamás építészetére jellemző analizáló gondolkodásmód – az építtetői bizalommal segítve – a cég központi irodaházának tervezésénél is sikerre vezetett, a környezet diktálta feltételekből és lehetőségekből leszűrt tiszta alapképlet könnyen értelmezhetővé teszi a házat. A mindkét utcafronton elvárt szigorú illeszkedés a tömegek bontását diktálta. A határoló utcákban a zártsorú beépítést folytató két hosszanti, nyeregtetős tömeg közé lapostetős, üveg függönyfalas összekötő szárny illeszkedik. A tömegek differenciált kezelésének köszönhetően a két utcában eltérő magasságú szomszédokhoz való illesztés magával értetődőnek tűnik. A Felhévizi utcában izgalmas eredményre vezet a szomszédos eklektikus ház ereszvonalához való hajszálpontos illesztés a zárópárkány kortárs átiratával, de finom összhangot teremt, ahogy az első emeleti ablaksáv szemöldökvonala a historizáló övpárkány tagozatának síkjában fut tovább.
A két utcai homlokzat közötti hierarchikus rend az épület lényegi részlete. A Szépvölgyi úti zavaros környezetnek való tudatos hátat fordítás ezen az oldalon már-már zavarba ejtő zártságot hozott. A homlokzat itt valóban csak a legszükségesebb felületeken nyílik meg, még a szélső sávban futó téglarács sem tekinthető felszínes gesztusnak: szigorú ítélet, ennyi jár az itteni világnak. Ám mintha a további gondolatok is ebből az elzárkózásból próbálnának kibomlani, a Felhévizi utca felőli feltárulás, ha nem is zárt, de legalábbis zárkózott maradt. A főbejáratot a teljes homlokzatmagasságban üvegsáv jelöli ki, ám ezen nem láthatunk be a mintázott felületképzés miatt. Maga a bejárat kétszárnyú tömör fémkapu, a titokzatosságot fokozzák a cég nevéből képzett, összeforgatott dupla B-betűként formált nyitólapok. Az ablakok nyújtott, vékony sávok, mélyen hátrahúzott síkban, amivel a felület ugyan plasztikussá vált, de az árnyékok játéka a visszahúzódás szándékát közvetíti.
A felület maga is rendkívül tudatosan képzett, a téglaburkolat itt külső héj, minden tektonikusságtól megfosztva. Szokatlan megoldás az ablakbélletek kővel való burkolása, de a két anyag, a kő és a tégla találkozása ebben a szerepben látványosra sikerült. A kő komolyabb feladatot is kap, teljes homlokzatmagasságú felületeken jelenik meg – kissé túlzott a didaktika, mert csak az épületet bejárva derülhet ki, hogy e homlokzatrészek mögött belső közlekedőterek vannak, de más funkcionális kapaszkodót ehhez az üzenethez nem kapunk.
A zártság a belső terekben némiképp feloldódik, a megérkezés pillanata nagyvonalú az épület-magas átriumos előtérbe lépve. Valamennyi épületrészben egyterű irodák engedik szabadon a tekintetet, a tágasság élménye különösen az összekötő szárnyban érezhető, a belső kertre megnyitott üvegfalnak köszönhetően. A parapetsávokban zöldes árnyalatban tartott színezett bevonat szűri a fény, a felület vertikális osztásának megmozgatott tagolása a sávdiagramok játékát idézi, a random-szerkesztés érdekes, újszerű, a divatosságon felülemelkedő alkalmazásával. Ellentmondásnak tűnik, de az üveg függönyfal felületkezelése a belső nézet felől is inkább zártnak mutatja a házat, az építészeti világ introvertáltsága következetes.
Az irodahasználat a nálunk megszokottól jelentősen eltér, itt semelyik alkalmazott sem építhet maga köré második otthont a családi nyaralás fotóival. Nap mint nap érkezési sorrendben ki-ki a számára aznap kedves, vagy az éppen még szabadon maradt munkafelülethez ülhet le, a központi számítógépes rendszer természetesen mindenhonnan egyformán elérhető. És valóban, az irodaterekben semmi jele a személyességnek, még a kávézószigetek körül sem. Egyedül a vezetők részesülnek annyi kiváltságban, hogy visszahúzódhatnak üvegdobozaikba.
A használat módja így igazolja az építészeti formálást. Ahogy a dialízis-köpontoknál, úgy itt is alapos elemzés nyomán alakultak a belső terek funkcionális kapcsolatai, és mindez törvényszerűen hatott vissza a külső megjelenésre. Az épület zártságát tehát nem elsősorban a külső környezet provokálta, inkább a munkába való visszavonulás, az itt dolgozók aktivitásának maximalizálása az, ami számára a ház formálódott.
Építész és megbízó egymásra hangolódása meggyőző eredményre vezetett, az egyes részletképzések igényes megoldásait látva sem sejthetők bármilyen kompromisszum nyomai. Mindennek köszönhetően a kortárs építészet térképére az újlaki plébániaház kapcsán már felkerült Felhévizi utca tovább gazdagodott. Tovább rétegződhetnek itt egymásra a különböző korok építészeti hangulatai, nyugodt harmóniában, befelé fordulva, háttal Szépvölgynek.

Generál tervező: V.T. Arch Kft.
Építész tervező: Varga Tamás DLA
Statika: Bősze Béla – BőszeTerv Kft.
Gépészet: Bokor András – Vizaterv Kft.
Elektromos tervezés: Somlai Zoltán – ProCont Kft.
Kerttervező: Balogh Zsombor – Naturbs Kft.
Generál kivitelező: PORR Építési Kft.
Beruházó: ACC Beruházó Kft. – Bábiczki Sándor ügyv. igazgató