Bécs, Belvedere/Winterpalais, 2015. február 27 – május 31.

Szöveg: Szegő György

Gab/Mer munkái a Sala Terrenában. Fotó: Szegő Hanna

Gab/Mer: Bachman Gábor és Meral Yasar alkotópár közös alkotói álneve. Ott olvasható a 161 sztárt felvonultató „Vienna for Art’s Sake!” Contemporary Art Show látványos kiállításán szereplők világválogatottjában.
Az „Imago Mundi” névre hallgató Luciano Benetton Collection anyagából Peter Noever belsőépítész-kurátor válogatott. Persze úgy, hogy a Benetton nemzetközi anyagához hozzáillesztette az Archive Austria tárházát is, az osztrák „felzárkóztató” stratégia jegyében. Ausztriában ugyanis harminc éve működik jól az épen aktuális kormány pártállásától független „művészetpolitika”, amely a klasszikus zenéhez hasonlóan szeretné a mai osztrák vizuális művészetet a világ élvonalához emelni.
Savoyai Jenő herceg egykori Téli Palotájának a Belvedere részét képező, gyönyörű termeiben éles kontraponttal jelenik meg a mai vizuális kultúra. A Sala Terrenában a 161 alkotó mindegyike egy-egy 10×12 cm-es festett vászon végtelen képterének lehetőségét kapta. Voltak többen, akik a vaspálcákkal szemmagassághoz emelt olajkép helyett – a rámát talapzatként használva – szobrot vagy önálló makettet állítottak ki. Például Zaha Hadid, a Coop Himmelb(l)au, vagy a szintén építésznek tekinthető Vito+Maria Elena Acconci. Bachmanék ikerképpel tisztelegnek Peter Noever előtt, aki a bécsi MAK-ot az elmúlt két évtizedben kortárs (ipar)művészeti múzeummá alakította át. Ez idő alatt kiderült ott – ahogy a mostani tárlaton is –, hogy az alkalmazott és szuverén műfajok közötti határ mára szinte elolvadt.
Peter Noever koncepciójában kitüntetett szerepet kapott 13 alkotó, akikkel kezdésként együtt bejárták a Himmelpfortgasséban álló pompás palota főemeletének termeit. Ki-ki választott egy-egy barokk dísztermet és belerakta ad hoc „üzenetét”. Az áramló terekben bolyongva találkozhat a néző Acconciék Turn-Bump-turn című kürtőjével, ami a Hermann Nitsch akcióját felidéző – nem írta alá, hogy Utolsó vacsora – szakrális étkezőteréből szinte spájzként nyílik. Az Atelier van Lieshout beszélőgépe, Manfred Wakolbinger Galaxies #1-4 hanginstallációja az alkotók számomra világunk esendő, végállapothoz közeli állapotáról beszélnek. Magdalena Jetelová A lényeg többé nem látható című installációjában robotrepülő filmezi és vetíti a nagyszalon falára festett barokk csataképek szűk, csőlátó kivágásait – mintha a mai világ harcait látnánk. Elvont perspektívajátékkal él Zaha Hadid, aki Trompe l’œil szarkasztikus című, több művére jellemző vasvonal-kompozíciójával a palota udvari teraszán saját „képnyelvén” szavalja: „minden egész eltörött”.