Néhány hónapja mutattuk be a Kecskemét két büszkeségéről – a Zsinagógáról és a Cifra Palotáról – készült köteteket, melyekre a város egykori főépítésze, lapunk szerkesztőbizottságának egykori tagja, Kerényi József építész hívta fel a figyelmünket. A recenzióban így fogalmaztam: „A legutóbbi negyedszázad magyar urbanisztikájában talán nem Kecskemét a „legek” példája, de az azt megelőzőben annál inkább. 1989 előtt Gajdócsi István szocialista városmenedzser működése egy ’második aranykort’ teremtett, és ugyanekkor volt Kecskemét főépítésze Kerényi József. Ők ismerték fel és újították meg a Főtér egyedülálló szerepét. (…) A református, katolikus és zsidó templomtornyok, a református iskola és a Városháza oromzatai keretezik a Szabadkához, Marosvásárhelyhez hasonlítható, mágikus hatású teret…”
Kerényi József azóta eltávozott közülünk.
A második virágkor meghatározó, egyszerre megőrzendő építészeti értékekben és a város jövőjében gondolkodó főépítész volt. Egyetemi oktatói, tervezői, főépítészi és a szaksajtóban vállalt szerepét egyformán áthatotta az építész szakma méltóságát a mába is átmentő, felelősségvállaló magatartás. Amikor a Magyar Építőművészet szerkesztőbizottságát erősítette, amikor a BME Lakóépülettervezési Tanszékét vezette, vagy a 2000. évi Velencei Biennálén állította ki Kecskemét példáját, egyformán megfelelt utóbbi kiállítás mottójának: „Több etikát, kevesebb esztétikát!” Társas műfajként gyakorolta ezeket a tevékenységeket, a munkatársakért mindig kiállt. Kiállására emlékezni fognak kollégái, tanítványai, a kecskemétiek.
Tapasztalatom szerint a jó ház, a szép emberi környezet az igazság szimbóluma. “Én az igazságon nem a hazugság ellentétét, hanem az építő ember által választott út helyességét értem. Az ember világa a kultúra világa: egy adott korban a nemzet víziója, világképe nemcsak a múltról és jelenről, de a jövőről is. Az építészet a kultúra szerves része, a történelem látható, tapintható megjelenése. Mert az emberek nemcsak a városok, települések falait, de a szellemiségét is föl¬építették.” – írta ars poeticájában. Megfontolandó testamentum.

Szegő György

Kerényi József: Pásztormúzeum, Bugac, 1975