Fotó: Mary McCartney

Pályája csúcspontján, ártalmatlan betegség következtében váratlanul elhunyt Zaha Hadid iraki származású brit építésznő. Olyan extravagáns személyiség volt, aki a sztár fogalmát sokféle terepen egyformán magas minőséggel feszegette. Alig két hónapja – a Royal Institute of British Architects 180 esztendős történetében elsőként – a RIBA aranyérmére jelölték.
A bejrúti egyetemen matematikát tanult – ezt későbbi, dinamikus geometriát alkalmazó tervein tudta kamatoztatni. 1972-ben Londonba utazott, ott lett építész, aki architektonikus kompozícióit festőként is megfogalmazta (lásd MÉ 2003/3). Tanult az orosz szuprematistáktól és konstruktivistáktól.
1979-ben kezdte pályáját, és már 1983-ban egy hongkongi tervével feltűnést keltett a nemzetközi építészeti szcénában. Hadid merőben új látásmóddal közelített az építészethez: nem önálló objektumokat tervezett, hanem kapcsolatokat, viszonyokat táj és tér, ház és környezet között. Mindezt innovatív módon, a legkorszerűbb technológiák bevonásával és látványosan friss megjelenítéssel. Váratlan, szokatlan designja, téralakzatai fluid dinamizmust közvetítettek: Vitra tűzoltóállomás, Well am Rhein, MAXXI, Róma, Guangzhou Operaház, Aquatic Centre / Londoni Olimpia, Heydar Aliyev Centre, Baku.
2004-ben Pritzker-díjat kapott, és kétszer is elnyerte a RIBA Stirling-díját. A Harvardon tanított posztgraduális design iskolában és Bécsben, az akadémia építészképzésén.
Sir Peter Cook a következő gondolatokkal vezette fel Hadid 2016-os RIBA Golden Award-díj jelölését: „A jelenlegi kultúránkban, ahol mindent dobozokba rakunk, Zaha Hadid az az alkotó, aki jelentős eredményt ért el az építészet elméletében és gyakorlatában egyaránt, nem divatosat csinál, hanem alapvetőt. (…) Három évtizeden át elérte, amit csak nagyon kevesek mernek megtenni: a felületből virtuális táncot csinált, utazást a térbe. (…) Csapatmunkában dolgozott, sohasem egyedül, és a számítógépet valóban a maga céljaira fordította. Városi legenda, hogy a korai Apple Macintosh még nem volt elég kifinomult, hogy a matematikai valószínűtlenséget ábrázolja, amin Zaha matematikai érzékével túlemelkedett, megtervezte pl. a Hong Kong Peak-et. (…) A Heydar Aliyev Központ álomszerű tér, hatalmas belső rámpákkal és nyílszerű fényekkel, vízió, ami messze jár attól a hétköznapi építészettől, amit megszoktunk, vagy amit felfogni tudunk. Ebben az óvatos és mértéktartó világban az ő építészete egyáltalán nem mértéktartó, éppen az ellenkezője.”
Egy magyar építészbarátja azzal a keserű mondattal érkezett haza londoni búcsúztatásáról, miközben a patinás várost épp letarolja a fantáziátlan megalománia: „Hadiddal az ötven éve indult neoavantgárd kísérleti építészet is fiatalon sírba szállt”.
Halála másnapján utolsó kiáltványát barátai küldték tovább, amelyben a reményben a világörökség részét képviselő moszkvai Melnyikov Ház (1929) megmentését szorgalmazza. Ugyanazokkal, akikkel Hadid ezt 2005-ben kezdeményezte: Daniel Libeskind, Rem Koolhaas és Peter Noever. Utóbbi az osztrák államelnökkel éppen együtt járt Moszkvában, többek közt azért, hogy a 2017-es ottani művészeti biennáléra a Melnyikov Ház „élő építészeti centrummá” váljon. Hadid tehát még nem adta fel.

Szegő György

Zaha Hadid: Heydar Aliyev Centre, Baku. Fotó: Iwan Baan