Dobai János 24 tanterme Budaörsön

Építész: Dobai János
Szöveg: Dévényi Tamás
Fotók: Bujnovszky Tamás

Feltehetően minden idők legdrágább általános iskoláját néztük meg Valkai Csabával és a ház tervezőjével, Dobai Jánossal. Metsző szélben érkeztünk meg a világvégi helyre: a kocsmaszépségekkel vetekvő családi házakon már túl vagyunk, de a közeli autópályán még innen.

Gyereknek kell lennünk, ha érteni akarjuk a gye¬rekeket. Lényünk egy részével szegényembernek kell lennünk, ha érteni akarjuk a szegényeket. Nézze, kisasszony, egy ilyen kisfiú tulajdonképpen egy tömeg férfi. Gépész, katona, építész és még isten tudja, mi. És mire felnő, az egész tömegből csak egyetlen kisember marad. Jézusom, hova lettek belőle a többiek? Valami romhalmaz betemette őket. De vigyázzon, kisasszony, nem mindig halnak meg valamennyien…
K. Capek: A fantáziáról (részlet)

Itt épül jó ideje az Építész Stúdió uszodája, egy bevásárlóközpontnak és Noll Tamás óvodájának is szorított a város egy kis helyet, és ide került az iskola is. Több dolgon is elcsodálkoztam ott, mindjárt az első pillanatban. Legelébb, hogy hogyan épülhetett föl egy ilyen ház itt, Magyarországon, amelyik szemmel láthatóan megpróbál csak arról szólni, ami. Nem szokás világosan beszélni errefelé, talán nem is illik. Mindent be kell csomagolni, ha ház, hát önmegvalósító építészetbe legalább, és ez alól az iskola sem kivétel. Ha ezt a csendes és konok egyenességet más is megérzi, mi több a gyerekek is, már sokkal több történt egy ház megépülténél. A másik kicsiség az előzőhöz lépest: a hideg ellenére gyerekek ültek a ma még kopár, iskola előtti padfülkékben. Úgy tűnhetett, hogy nincs felesleges a házon.

Aztán persze beúsztak a képbe a „hogy ne legyen unalmas, zöldre festjük“ ablakspaletták és így megérkeztem, haza. Pedig a bejárat szép narancs színű, tetőtől talpig, mennyire elég lett volna ide ez! Dobai nemrég elkészült Számalk székháza úgyis szóba kerül, kezdjük is a betűkkel. Manapság egy kulturális épületre betűket rakni sikk. Ott a nagyoknak szintmagas, földszinti cégnév, itt a kicsiknek jó magasra rakott, kicsiny Szentgyörgyi idézet jutott. Ha már így, én biztosan fordítva csináltam volna. Az idézet okos – egy felnőttnek. A hatalmas betű meg játék – egy gyereknek. A tervező az idézetet az általa képernyőnek nevezett nagy üvegablak fölé helyezte. Ha már screen, miért nem rá? Egy mondat hátulról, milyen lenne egy iskolában?
Belépünk és egyből az aulában vagyunk, a tér egy felnőttnek is jó nagy, világos és színes. Jól látszik az építészeknek szóló üzenet: az egész házban hosszanti zónák vannak, eltérő burkolati rendszerekkel. Ennek a következetes végigvitele a ház egyik nagy erénye. A tanár és a diák persze másként éli ezt meg: sokféleséget, vidámságot és különbségtételt érzékel, de mindezt a renden keresztül. Nagy kár, hogy a szőnyegborításra tervezett, és ezért lekerekített élű zóna festett maradt. A belső három, különböző minőségű és viselkedésű felület összessége. Az első a monolit világ: ide tartozik a festett fal és a festett akusztikus álmennyezet. Ezek a felületek a ma már elvárható jó minőségben készültek el. A második az elemes, felületkitöltő célzatú burkolatok világa: ez padlón és falon alkalmazott kerámia burkolatot jelent világos és sötét (és homogén) színekben. Ez eddig a mindennapi gyakorlat. Harmadikként társul ehhez az elemes, hézagrajzos burkolatok sora. Kompakt laminátum, bel és kültéri burkolatként, burkolatszerű öltözőszekrény-ajtóként is használva. Ez a színek világa: a színpaletta engedte határon belül izgalmasan összeválogatva. Okos döntés volt ez, mármint a színesség, két okból is. A racionális alaprajz az érdektelen, unalmas jelzőket is megkaphatta volna a kevésbé érzékenyektől. Így ez eszükbe sem jut, van mit nézni. A másik – előre nem látható dolog – az, hogy a rögzítéstechnika kritikán aluli lett. Minden lap elgörbült, a nyitott fugák össze-vissza állnak, a hézagrajz következetlen (nem úgy a terven!). Ezt a reménytelen helyzetet a színek, mint domináns elemek, sikeresen tompítják. A három világ eggyé válik, vibrál, mégis megnyugtató. Az efféle dolgokat hiányolom a honi építészetből.
Az ötmenetes alaprajz egy alapszerkesztés. Sokan ezért idegenkednek tőle, hiszen nem valami eredeti. Az, hogy gazdaságos és okos nem nagy érv. Itt azt tapasztaljuk, hogy sokan nyertek ezzel, és ugyanezt láthattuk a Számalk új épületénél is. A kompakt szerkesztés a telket és az üzemeltető pénztárcáját is kíméli. A középső, sötét menet két, egy, illetve két szint magas belső udvara, az aula felülvilágítóival együtt még így télen is derűs enteriőröket hoz létre, jó itt lenni, látszik a gyerekeken.
A galériák üvegkorlátja mögött fél méterre piros ragasztószalag sáv fut végig a kerámiaburkolaton. Ide nem léphet be nebuló, mert lezuhanhat, így a verdikt. Szerencsére ezt a butaságot már senki sem tarja be, és egy idő után a takarítók is megunják kerülgetni a szalagot, és szépen eltűnik majd. Jellemző módon van egy akár veszélyesnek is mondható korlát (15 cm körüli rés van a 12 helyett) a házon, na ott nincs ilyen jelzés.
A következetlenség mindig gondokkal jár. A fent említett hármas belső világ helyenként kibővül, megítélésem szerint feleslegesen. A lépcsőházi korlátok nullhézagos ragasztott kompakt laminátum burkolata, a rozsdamentes acél födémélek vagy a belső udvarok divatlap-orientált rácsozata kis engedményeknek számítanak és nem is ártalmasak, de nem hiányoznának a képből.
Azt, hogy van e pazarlás a ház alaprajzban könnyű megválaszolni: Magyarországon nincs. Ha ez az iskola mondjuk Dániában épült volna meg, a válasz igen lenne. Ott az aula biztosan ebédlővé válna délben, és a korosztályokat nem iparművész által tervezett térelválasztóval különítenék el egymástól. Az összképből egy valami lóg ki: a tornaterem. Itt valahogy elfogyott a szusz. A hagyományos acélszerkezet zöld lett, a beton szürkére mázolt, az akusztikus tégla meg fehérre festett, van MDF burkolat is, meg kevés színes laminátum a végére.
De mindez kívülről nem látszik. A fehér vékonyvakolat mellett szálcement és szürke acél jelenik meg. Az összkép, különösen az udvar, és a tornaterem felől, a folyóirat lapozás közbeni érzést kelti: „ez a ház persze nem Magyarországon van!“ Meg azt, amit ki is mondtak a politikusok: ez a ház az, aminek kinéz. És ezt egy politikus szájából hallani nagy szó 2010 táján.

Tervezés: Dobai Építésziroda Kft.
Építész: Dobai János DLA
Építész munkatársak: Vizdák Janka, Szűcsné Horváth Ágnes
Belsőépítészet: Tardos Tibor – Tardos-Design Bt.
Épületszerkezetek: Dr.Becker Gábor – ADECO Kft.
Tartószerkezetek: Gecsényi Róbert – Dinam Mérnökiroda Kft.
Épületgépészet: Garancsy András – Projekt stúdió 2 Bt.
Elektromos tervezés: Rajkai Ferenc – Hungaroproject Kft.
Kert és környezetrendezés: Dr. Balogh Péter István – s73 Kft.
Akusztika: Csott Róbert
Építtető: Budaörs Város Önkormányzata
Kivitelező: ZÁÉV Zrt.