Fogadják szeretettel – írta Vargha Mihály 1997-ben az újra megjelenő Magyar Építőművészet – jogi problémák miatt Új Magyar Építőművészet – első számában. Korábban vagy tíz éven át volt szerkesztője a lapnak. Mindent tudott, amit az építészeti kritikával, az épületek bemutatásával, a beruházások jogi, szakmai, pénzügyi buktatóival együtt az építészeti sajtóról tudni lehet. Közben nem távolodott el a színháztól, a nyolcvanas évektől a Színháztechnikai fórum szerkesztője is volt, 1991-98 között az Építész Közlöny is az ő kezében formálódott megbízható szakmai orgánummá.
Fogadják szeretettel – ennyit kívánt csak az új főszerkesztő a megújult lap olvasóitól. Beérte ennyivel, hiszen tudta, hogy ez a legtöbb, ami médium és közönsége között megszülethet: szeretet, egymásra figyelés, gondoskodás. Olyan építész folyóiratot csinált, aminek szerkesztői elvei, tíz évvel azután, hogy ő leköszönt, még mindig szilárdnak és tartósnak bizonyul.
2001 elején távozott a laptól, az általa alapított Építészfórum lett mindennapi közege. Mindenütt ott volt, ahol az építészetről szó esett. Képviselte a Nagy Budapest Törzsasztal néven havonta összegyűlt társaságot, rovatot vezetett a Budapest folyóiratban, rendszeresen írt az ÉS-be, hogy a szakmán kívülre is kommunikálja az építészet kérdéseit. Mert a tér alakítása közügy. Kiállításokat csinált, előadásokat tartott és kitüntetéseket kapott, amiket most a halála kapcsán nincs különösebb értelme felsorolni. Számomra sokkal fontosabb, hogy 1997-2000 között vele dolgozhattam. Tőle tanultam a lapszerkesztést, ő vezetett át a tartalmi és technikai buktatók során, végtelen türelemmel. Soha nem tudom már megköszönni neki.
Mihály a köz szószólója volt, a pesti utcakép gondoskodó gazdája. Egy hétfői napon ugyanúgy sietve ment az utcán, gondolom, a kopott bőrtáskájával, mint mindig, összeesett és meghalt. A munkája terepén lépett át végleg a túloldalra. Kívánom, hogy odaát őt is – fogadják szeretettel.

Götz Eszter