Klein Rudolf fotóival és értelmezéseivel
Budapest Galéria, 2010. május 20 – június 20.

Tadao Ando (1941, Osaka) a XX-XXI. század fordulójának egyik legjelentősebb és legismertebb japán építésze. Pályája nem szokványos módon indult, századunk nagy építészeihez, Frank Lloyd Wrighthoz, Ludwig Mies van der Rohe-hoz és Le Corbusierhez hasonlóan nem végzett építészeti iskolát. Gyermekkorát asztalos műhely közelében töltötte, ahol megismerkedett a fával, és általában az építőanyagok logikájával. Rövid bokszolói időszak után kezdte meg építészi önképzését, beutazva Európát, az Egyesült Államokat és Afrikát. Végül 1969-ben Osakában megnyitotta Tadao Ando Építész és Társai nevű irodáját. A nagy áttörés néhány évvel később, 1976-ban következett be, amikor az Azuma-ház egyszeriben világhírűvé tette. Műveit eleinte főképp az osakai Kanszai régióban alkotta, amelyhez erősen kötődik, ám pályája során ő sem tudta elkerülni a nemzetközi sztár-építész státusának áldásait és átkát.
Tadao Ando építészettörténeti jelentősége a japán építészeti hagyományok és gondolkodás modern újraértelmezésében, a nyugati tradícióval való szintézisében rejlik. Tervezési módszere sajátságos: a hosszabb meditáció időszakát a japán művészetre jellemző gyors megvalósulás – pillanat művészete – követi. Ez kisebb és egyszerűbb épületek esetében kiváló eredményekhez vezet, s legjobb alkotásait is ezek között találjuk. Kiállításunk Ando korai műveire helyezi a hangsúlyt, amikor még a hely szelleméből indult ki, de bemutatunk egy késői épületet is, amelyben posztmodern módra egymásra épül Palladio szelleme és a jellegzetes andói geometrikus formavilág – zárt ellipszis és hosszan a természetbe nyúló tengelyek, elforgatások – valamint kedvelt, apró lyukacskák tagolta, világos betonfelülete.