Kiesler-díj 2018

Szöveg: Szegő György

Negyven éve a BME-n Párkányi Mihály tanította a magyar származású Yona Friedman építészetét. Pár éve újra felfedeztük Friedman munkáit: a róla szóló szimpóziumról Polyák Levente Utópia és pragmatizmus címen írt az Utóirat 2010/6. számába, ugyanitt Szemerei Samu Yona Friedman – a mobil építészet Budapesten kezdődött címen méltatta a Trafó Galériában állt installációt, 2011-ben a Ludwig Múzeum is nagy tárlatot szentelt víziójának. Nem vitás, hogy ő a 20. század második felének egyik legnagyobb hatású építészeti gondolkodója, aki a Mobil Építészet Kutatócsoportjának alapításán és urbanisztikai példatervein túl többek között űrvárosok utópisztikus építésze.
Yona Friedman 1923-ban született Budapesten, június 5-én ünnepelte 95. születésnapját. Az ünnep kiemelkedő momentuma volt, hogy a bécsi MUMOK-ban átvette a Friedrich Kiesler Díj – Építészet és művészet/2018-as osztrák elismerést. „Kiesler a jövő generációk nagykövete volt a jelenben” – nyilatkozta Yona Friedman a díj névadójáról –, …aki nem törekedett arra, hogy valami nagyot építsen” – de ez az áttételesen pozitív megjegyzés bátran állítható róla is. Az ünnepség keretében levetítették Michael Klein és Sasha Pirker 60 elefánt – egy teória epizódjai / Improvizáció #1 című, Friedman munkásságával foglalkozó filmjét. Friedman 1944-ben menekült el Magyarországról – egy díjjal és/vagy egy filmmel a magyar építészet is tartozna neki.