A bácsi vár

Szöveg: Lovra Éva
Fotók: Dávid Csilla

2018-ban, a Kulturális Örökség Európai Évében a Vajdaság területén található bácsi vár (Bač, Szerbia) és környezete építészeti örökségének megőrzése kapta az Europa Nostra Grand Prix-jét . A múltjával is a sokszínű kulturális örökségünk megfogható javát képviselő együttes jelene és jövője az összefogáson és a sokszínűségen alapuló fenntarthatóság. Azonban nem csak a középkori jellegű, de gótikus és reneszánsz jegyeket is magán hordozó épületegyüttes megőrzésével, az előző évtizedek rekonstrukciós próbálkozásainak felülbírálásával és a megfelelő döntések manifesztumainak megőrzésével érdemelte ki a díjat, hanem azzal a példaértékű összefogással, vízióval, amellyel akár az örökségvédelem terén nyújtott közösségi teljesítményt is elismerhette volna az Europa Nostra bizottsága. A zsűri szerint, „a projekt kivételes példája az interdiszciplináris együttműködésen alapuló örökség megőrzésének”.
A vár és környezetének megőrzésére már a múlt évszázadban is tettek erőfeszítéseket. Bács városa a középkori Magyar Királyság idején előbb püspöki, majd később megosztott, Kalocsához tartozó érseki központ volt. 1870-ben Henszlmann Imre, püspöki támogatással kezdte meg a vár belső részének feltárását. Ahol a Moszonga patak kiszakad a Dunából, ott feltételezte a Szent István által alapított székesegyház helyét. A vár újabb kori feltárásaira és az állagmegóvásra csak 1958/59-től került sor, majd a Tartományi Műemlékvédelmi Intézet folyamatos feladatává vált az állagmegőrzés. Leglátványosabb rekonstrukcióját a donjon, a négyzet alaprajzú lakótorony újjáépítése jelentette, amely 1993-ban kiégett.