Gondolatébresztő konferencia a Műcsarnokban
JövőCsarnok – Építészet a 3D nyomtatás korában, 2019. május 25.

Szöveg: Tatai Mária

Építészeti tanulmányaim és munkásságom során én még papírra rajzoltam a terveket, amelyeket társtervezők és kivitelezők, sok szakember együttes munkájával lehetett megvalósítani. Mára lehetővé vált számítógépes programok segítségével kialakítani a formákat, s már lehet egy nap alatt is házat építeni, a nemrég még utópiaként ismert formavilágot létrehozni. Igaz, ma ez még ritka és drága móka, de holnapra általánossá válhat, akárcsak ma a számítógép-használat vagy a mobil telefonálás.
A Műcsarnok a II. Nemzeti Építészeti Szalon keretében „Építészet a 3D nyomtatás korában” alcímmel május 25-én konferenciát rendezett, melynek előadói a tervezési folyamatokba, illetve a megvalósulási módszerekbe adtak betekintést. A továbbiakban pár szóval ismertetem az előadásokat, majd dőlt betűkkel a hozzájuk fűzött szubjektív gondolataimat.
Botzheim Bálint, a téma kutatója és a kiállítás társkurátora bevezető előadása a kísérleti formakeresés módszerét vázolta. Zuhanó vízcseppek fotóján mutatta be, hogy a cseppek alakját a molekulák közötti kohéziós erő, a gravitáció és egyéb erőhatások hozzák létre. A számítógépes formaképzésben részecske-rugó módszerrel lehetséges egy alakzatot különböző adatok (pl. erőhatások) segítségével tovább formálni, Botzheim az Ybl Egyetemen Kapy Jenővel végzett kísérleteket, a hallgatókat is bevonva. Látványos és lenyűgöző volt látni, ahogy egy virtuális textildarabot lenget a szél… A forma építészeti célú alakítása során meg kell találni az optimális épületszerkezetet is. Botzheim egy konkrét tervezési feladat, a Biodóm rácshéj-szerkezetének1 sémáján mutatta meg, hogy a folyamatosan változó, két irányban görbült alakzatra hogyan feszítettek rácshálót, amelynél egyenletes kiosztásra törekedtek. A virtuális játékhoz hozzárendelni a hardvert – anyagot, szerkezetet, technológiát – nem kis kihívás.