Agroverzum Látogatóközpont, Martonvásár

Építész: Pálinkás István
Szöveg: Vukoszávlyev Zorán
Fotók: Hajdú József

A martonvásári egykori Brunszvik–Dréher kastély ma a növénybiológiai kutatások fellegvára. A világhírű kutatóintézet fejlesztése immár gondosan tervezett stratégia mentén zajlik, elkészültek a történeti épületek használatának felhagyásával a háttérbe csoportosuló új multifunkciós központ kialakításának tervei. Újra előtérbe kerülhetett a történeti együttes megjelenésének fontossága: a nagykastély Beethoven-emlékközpontként, a plébániatemplom a maga fő funkciójában működik, a kiskastély pedig téri befogadó képességének majd kétszeresére növelésével, látogatóközpont funkciójával újult meg.
A rómaiak által megalapozott, természetesen fejlődő településhálózatot már a kezdetektől összekötő katonai- logisztikai (Aquincum–Sophiane), majd inkább gazdasági- kereskedelmi (Buda–Trieszt) főutak bővülése mindig gazdagító hatással volt a Budától délre egynapnyi járóföldre eső Márton vásárának területe számára. Az először a 13. század közepén említett település jelentős fellendülését a török kor utáni időszak hozta meg, amikor birtokgazdái fejleszteni kezdték a saját uradalmi központjuk létrehozásával és parcellázással. A kereskedelmi csomópontból így vált mezőgazdasági központtá is. A 18. század eleji első rezidenciális majorsági házak laza csoportját a Brunszvik család kezdte fejleszteni. 1784-ben Tallherr József tervei szerint megépült a barokk kastély, a kastélypark kiépítése szintén a 18. század végére tehető, az 1810-es években megvalósult tájkertté bővítése pedig Heinrich Nebbienhez köthető. Brunszvik Ferenc a reformkorban már klasszicista stílusban, emeletráépítéssel bővíttette a nagykastélyt. Az együttes legjelentősebb átalakítása a 19. század utolsó negyedére esett, a neogótikus stílusjegyek jól azonosíthatóvá teszik az épületet, gótikus metszésű tornyocskáival és magas pártázatos főpárkányával hangulatos egységet teremtve a településközpontban.

Generáltervezés: 3h Mérnöki Iroda Kft.
Vezető építész: Pálinkás István
Építészek: Hajós Imre, Hajósné Jauch Katalin
Építtető: MTA Agrártudományi Kutatóközpont