Kiss Istvánban kimagasló szellemi és fizikai képességekkel rendelkező építészt veszítettünk el. Élete tele volt sorsfordító küzdelmekkel, ezért a küzdés életelemévé vált, amit a betegségek, a megpróbáltatások, a tragédiák ellenére soha nem adott fel.
Küzdelmei már ifjúkorában megkezdődtek. Gyulai gimnazistaként országos középiskolás atlétikai bajnokságaitól egyenesen vezetett az út a Magyar Testnevelési Főiskolára, ahol 1947-ben sikeresen, kitűnő minősítésű tanári oklevelet szerzett. A kommunista diktatúra nem engedte tanítani: „alkalmatlan a magyar ifjúság nevelésére”, állapították meg a hatalom bitorlói. Ekkor jelentkezett a József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Építészmérnöki Karára, ahol kiváló, becsületes tanárok, a történtek ellenére felvették, és sikeresen diplomázott 1951-ben. Közben kiváló sporteredményeket ért el. 1948-ban országos csúcsot állított fel tízpróbában, amit csak 1961-ben szárnyaltak túl. Egyetemi tanulmányai idején súlyos tüdőtuberkulózisban megbetegedett, így sportpályafutását 1949-ben befejezte.
Építész pályafutása leírhatatlanul gazdag, e helyt felsorolhatatlan. A KÖZTI-ben több mint félszáz jelentős középületet tervezett. Többek között: Megyei Könyvtár, Termálfürdő és Fedett uszoda Kaposvár, 400 ágyas gyógyüdülő Gyula, Bessenyei György Tanárképző Főiskola és kollégiumok játékcsarnokkal Nyíregyháza, Budapest Sportcsarnok. Hazai tevékenysége mellett az Építészek Nemzetközi Szövetségében (UIA) is sikeresen képviselte országunkat több évtizeden keresztül. Nemzetközi sportszervezetek kérték fel előadások tartására, bíráló bizottságokban való részvételre, több jelentős európai tervezési előírás, szabvány elkészítésére. A magyar iskolaépítés is sokat köszönhet Neki, mert az 1965-66-ban, az Egyesült Királyságban, az USA-ban és Mexikóban lebonyolított UNESCO tanulmányútja után, tapasztalataival segítette a hazai nevelés, oktatás ügyét. Szakirodalmi tevékenységét több mint 100 cikk, tanulmány őrzi örökre.
Élete főművét, a Budapest Sportcsarnokot, 1980-81-ben tervezte. Ez az épület bűnös gondatlanság miatt, 1999. december 15-én leégett. Ő ezt a súlyos csapást is kibírta, túlélte. Tevékenységét a szakma igyekezett elismerni. 1967-ben Ybl Miklós díjat, 1982-ben Munka Érdemrend Arany Fokozatát, 1994-ben OTSH (Országos Testnevelési és Sporthivatal) emlékérmét kapta. 1997-ben a Budapesti Műszaki Egyetem Építészmérnöki Karán megszerezte a legmagasabb szakmai minősítést, a DLA mesterfokozatot.

Jeney Lajos