Magyar Szentek Plébánia új közösségi terme, Budapest

Építészek: Balázs Mihály, Török Dávid, Falvai Balázs, Nagy Márton
Szöveg: Götz Eszter
Fotók: Bánhegyesy Antal

Új közösségi termet kapott az ELTE lágymányosi campusán álló Magyar Szentek Temploma. A bővítés indokolt volt, hiszen az egyetem közelségében a templom sok fiatalt vonz. De hogyan lehet, és egyáltalán szabad-e egy ikonikus épülethez hozzányúlni?
Azok az egyetemisták, akik a lágymányosi campuson rendszeresen betérnek a Magyar Szentek Templomába, csak az épület falán elhelyezett tábláról ismerhetik a keletkezésének történetét. Ma az egyetem és a környék hitéletét szolgálja, de eredetileg a lágymányosi templom az 1996-ra tervezett, de végül füstbe ment budapesti világkiállítás egyetlen megvalósult ténye. A tervek szerint ez lett volna a Szentszék világkiállítási pavilonja, majd a világkiállítás bezárása után itt kiépülő új egyetemi városrész templomaként működik majd. Az expó lemondása után a Magyar Katolikus Püspöki Kar úgy döntött, hogy megépíti a templomot, a költségek jelentős részét az egyházmegye vállalta magára, finanszírozta, de jelképes adománnyal a Vatikán is hozzájárult. 1995-ben helyezték le az alapkövét, és 1996 augusztusában szentelték fel a templomot az ekkor még csak néhány épületből álló egyetemi campus szélén. Török Ferenc és Balázs Mihály koncepciója egyfajta összegzést fogalmazott meg: az épület kialakításában megjelennek a keresztény templomépítészet különböző korszakai, az őskatakombák, a középkori magyar templomok jellegzetességei; vár és kapu, kupola és karzat, gótikus és kortárs térformálás, föld alatti urnatemető és mediterrán hangulatú udvar, vakolt felületek és fából ácsolt, hídszerű folyosó az udvar fölött. Tagoltsága és szimbolikus jelentéseket is hordozó anyaghasználata egyszerre hordozza a történetiséget, a közösség szolgálatát és a mai imahelyekre jellemző intimitást.
A kívülről erődtemplom-szerű építmény továbbépítése sok szempontból lehetetlen, mégis szükségszerű volt, hiszen idővel egyre nagyobb igény lett egy közösségi teremre, ahol az ide járó 150-200 fiatal hetente többször össze tud jönni. 2016-ban Balázs Mihály kapott megbízást a kiegészítésre, és a tervezésbe bevonta egykori építésztársa, Török Ferenc azóta építésszé lett fiát, Török Dávidot. Ők ketten olyan folytatást fogalmaztak meg, amely nem csorbítja az eredeti épület szellemiségét, ugyanakkor észrevétlenül hozzákapcsol egy több, mint 300 négyzetméteres, többféle használatra alkalmas teret. A megoldást a gömbkupolával fedett templom melletti, enyhe lejtésű füves rész megemelése, a föld alá rejtett tömb elhelyezése kínálta. A parkos részből így szabadtéri gyülekezőhelyként is kihasználható zöldtető lett. Mellette, a telek szélén egyfajta kerítőfalként alakították ki az egyszerű, enyhén kinyúló lapostetővel összefogott, vasbeton keretbe illesztett, polikarbonát lapok határolt föld feletti építményt, az áttetsző lapok között keskeny beszellőző nyílásokkal. A bejárat simított látszóbeton felülete fölött hosszan előrenyúló a lapostetőt egyetlen, aszimmetrikusan elhelyezett oszlopszerű falrészlet támasztja alá. Az egész szerkezet egy légiesen áttetsző, levegőt és fényt a föld alá vezető folyosó. Belépve rögtön lefelé visz az út, lépésenként távolodva a föld feletti világtól, de az oldalfalakon átjövő fénnyel kísérve. Odalent csiszolt betonpadlóval és a falakon borovi fenyő furnérral burkolt, meleg hangulatú, a fölötte lévő rézsűvel párhuzamosan emelkedő tér fogad, amelynek alacsonyabb, déli szélén alakították ki az egyszerű vizesblokkot és az irodát.

Generál tervező: Balázs Mihály építész műterem és dmb műterem Kft.
Építészet: Balázs Mihály DLA, Török Dávid DLA, Falvai Balázs DLA, Nagy Márton DLA
Építész munkatársak: Gyárfás Noémi, Varga Piroska, Bordás Mónika
Statika: Medek Ákos
Gépészet : Mangel Zoárd, Németh Zoltán
Elektromos tervezés: Kósa László, Farkas Anikó
Akadálymentesítés: Pandula András
Megbízó: Esztergom-Budapesti Főegyházmegye
Kivitelező: Laterex Építő Zrt.