Budakeszi új piaca

Építészek: Bártfai Szabó Gábor, Horváth Zoltán
Szöveg: Móré Levente
Fotók: Bognár Benedek

A funkción túl a humor, a természethez való közvetlen kapcsolódás és a felsejlő érett modernizmus közös erővel teremtenek izgalmas impressziókat, amikor a Bártfai-Szabó Gábor, Horváth Zoltán és alkotótársaik tervezte új budakeszi piacon sétálunk. Az együttes talán legfőbb érdeme, hogy játékossággal kívánja felhívni magára a figyelmet. Budakeszi piacának sorsa olyan történetként kezdődött, amely nem ismeretlen a hazai építészek előtt: a Bártfai-Horváth Építészműhely munkatársainak nagyjából másfél hét alatt kellett megterveznie, egy-két családi ház árából pedig kihoznia a fővárosi agglomeráció egyik – eddig – főtér nélküli településének új közösségi helyét. Az eredmény legalább annyira lett érdekes, mint amennyire a projekt utóélete lehet a közeljövőben.
Meglepően heterogén környezet alakult ki az elmúlt évtizedekben Budakeszi centrumában, ahol ugyanúgy láthatunk székelykaput, mint fekete trapézlemez-burkolatú lapostetős üzletet, vagy egy-egy bántóan rossz, kisebb házat. A tervezők feladata nem volt kevesebb, mint olyan karakterképző elemet alkotni ebben a térben, amely a hangsúlyeltolódás – és ezzel a figyelem elterelésének – reményét is kínálja. Választásuk gyermeki, meseszerű szimbólumra esett; segítségükkel átélhetjük, milyen lehet hangyának lenni a pitypangok alatt.
Valaha itt egy kissé ügyetlenül elhelyezett parkoló terült el, amely mögött egy kisebb telken, jobb híján fedetlen asztalokkal működött a piac hétvégenként. Az alaphelyzeten nem változtatva a tervezők megfordították a sorrendet: a telket északról határoló középület elé került a parkoló, amelynél egy kis zöldítésre is lehetőség nyílt; délre, a Fő út mellé pedig a piactér. A szomszédos buszforduló és a piac közé annak védettségében – és a vizuális kapcsolatrendszert is javítva – keskeny, hosszanti, filigrán, végein homogén betonelemekkel zárt, karcsú oszlopokra támasztott vasbeton tetőzetet emeltek. Az alatta elhelyezett épületek elzárják a piacot a buszfordulótól, és ezzel fizikailag is kettéosztják a Dózsa György teret. Az itt álló, szokványos, széles párkányzatú, földszintes, BKK-épületet fával burkolták és a beton tető alá rejtették, ezáltal egybevonva az ide került további két üzlethelyiséggel, mosdóval és a fedett átjárókkal. A vasbeton tetőzet a ’60-as évek betonszerkezeteire emlékeztető, könnyed, légies alkotás, amelyhez kiválóan illeszkednek a látszólag véletlenszerű, valójában kötött rendben felhelyezett, hőkezelt faburkolat lécei, amelyek minden épített elemen, így az építmény tengelyéből kissé kiforduló BKK-épületen is megjelennek.
A buszforduló felszámolását követően (a terület hasznosításának tervezése jelenleg is zajlik) ez a keskeny, és mintegy 40 méter hosszú építmény izgalmas kapuobjektumként kötheti majd össze a piacot a buszok által elfoglalt területre telepítendő új funkcióval. Kerülhet ide középület, de közpark is; a cél mindenesetre az, hogy Budakeszinek végre igazi központja, ha úgy tetszik, főtere legyen.
Szerencsés módon a tervezőknek sikerült kihasználni a Fő utca felőli terepszint-emelkedést: a kialakult rézsű és az erre helyezett, a telket keretező betonfal, bár a dübörgő forgalomtól nem tudja elzárni a területet, de segít távolságot tartani tőle. Az első benyomás ellenére szigorú alaprajzzal képzett közterületen, kihasználva a terepadottságokat, a Fő utca és a piacot határoló mellékutca (Táncsics Mihály utca) felől fokozatosan emelkedő betonkerítés a piacfelügyelő és gombavizsgáló kicsiny épületébe torkollik. Az ezzel szemközti, központi tér súlypontjait azonban nem ezek az elemek, hanem a csupán újraburkolt, régi piacasztalokat 300 négyzetméternyi egybefüggő felülettel védő, hatszögekkel képzett tető adja. A pontalapra állított, 3,5–4 méter magas, lécburkolatú acél ernyőszerkezetek virágmotívuma a projekt legfontosabb karakterjegye, alattuk merőben szokatlan perspektívából szemlélődhetünk: úgy érezhetjük, bogárként sétálunk a hatalmas virágok alatt. A tető csapadékvíz-elvezetése gyakorlatilag láthatatlan, az acélszerkezet belsejében oldották meg, így semmi sem tereli el figyelmünket a pitypang-architektúráról. A helyiek kérésére rövidesen napvitorlákkal is kiegészítik ugyan az együttest (annak érdekében, hogy a legszélső asztalokat is védjék a közvetlen napfénytől és az esőtől), de megoldásuk egészen egyedi, könnyed és szokatlanul kedves térképzését ez sem zárja majd éles keretek közé. A kivitelezést jelentősen nehezítette a vírushelyzet és az építőanyag-hiány, de az alacsony költségvetés kényszere is szülte, hogy a korábbi parkoló burkolatát is felhasználták a terület rendezésekor, és a régi asztalok újrahasznosítása is örömteli.

Építész tervezők: Bártfai-Szabó Gábor, Horváth Zoltán – Bártfai-Horváth Építészműhely Kft.
Építész tervezőtársak: Agyagási Iulia, Fekete Csilla, Papp Zsombor, Peitl Péter
Statika: László Zoltán
Elektromos tervezés: Beharka Zsolt
Gépészet: Varga Márton
Kerttervezés: Buella Mónika
Kivitelezés: Kókai János – Hansa Kft.