A 3P és a 4P lehetőségei a magyar lakásfejlesztésben
Szöveg: Szabó Julianna PhD
2018-ban Zugló Önkormányzatának vezetésével egy széles szakmai konzorcium nyert támogatást az Urban Innovative Actions pályázatán. A „Több mint lakóház” projekt célja egy olyan szociális bérház felépítése volt, amely a megfizethetőségen túl Magyarországon kivételesen fenntartható szellemiséget és műszaki megoldásokat, társadalmi innovációként pedig egy co-housing eszközökkel fejlesztett és működtetett szerves lakóközösséget ígért. Az Urban Innovative Actions célja olyan városi kísérletek támogatása, amelyek a későbbiekben tanulsággal szolgálhatnak az európai városfejlesztésben, ezért a projekt része a különböző szempontok elemzése, értékelése is. Az egyik ilyen szempont az önkormányzati és a magánszféra lehetséges együttműködése a nonprofit lakásfejlesztés területén, a különböző 3P konstrukciók lehetőségei. A nemzetközi szakirodalom és a projekt tapasztalatai alapján ezt a kérdéskört a tanulmány a lakosság, pontosabban az eljövendő lakók bevonásának lehetőségeivel, a 4P konstrukciók elemzésével egészíti ki.
A PPP gyakorlatának éles kritikája miatt kevés elméleti figyelmet kapott a modell lehetséges továbbfejlesztése. A PPP kibővítése és a végfelhasználók bevonása a folyamatba válasz lehet a társadalmi kontroll hiányát érintő kritikákra, áttételesen hatást gyakorolva a többi, elsősorban gazdasági működési anomáliára is. A Public-Private-People Partnership (4P) modelljéhez vezet a közigazgatás elméleti fejlődésében a részvételi tervezés és a közvetlen részvételi eszközök integrálása, a piaci szereplő oldaláról pedig az enduser szemlélet terjedése. Így az end user szemlélet bevezetése, a végfelhasználó csoportok integrálása a PPP folyamataiba a társadalmi kontroll biztosításával hozzájárulhat a PPP sikerességéhez. A PPP, illetve a 4P definíciója ebben az értelemben kiszélesedik, hiszen a városfejlesztésben a Public-Private-People együttműködéshez nem feltétlenül szükségesek szerződéses keretek. Ugyanakkor a rendszer sikeres működésének záloga a szerepek stabil differenciálása és a kockázatok megosztása, a PPP szakirodalomnak megfelelően a kockázatokat mindig annál a szereplőnél hagyva, akinek a kockázatkezelésre a leghatékonyabb eszközök állnak rendelkezésére.