Az emlékmű és nyilvános térfogalom kiterjesztése

Szöveg: Monory Rebeka

Napjainkban a köztér és az emlékmű is fogalmi változáson megy keresztül, és emiatt új megközelítésekre, paradigmaváltásra van szükség. Jól látszik ez az elmúlt években itthon és külföldön megjelent városfejlesztési szempontokban, irányelvekben is: egy interdiszciplináris megközelítésű tervezésmódszertani megközelítés válik elfogadottá. A tanulmány ennek egyik aspektusát, a köztér különböző rétegeinek értelmezésével létrejövő, komplex tervezői szemléletet mutatja be egy pályaművön keresztül, amely az Elhallgatva – Háborúkban megerőszakolt nők emlékezete nemzetközi művészeti pályázatra készült a szerző és Kund Iván Patrik közös tervezésében. A pályázat a jellemzően hatalmi indíttatású, párbeszéd nélkül létrejövő alkotások helyett egy olyan komplex, hosszútávú programot hirdetett, melynek maga a műalkotás csak egy része. A témája – a háborúkban megerőszakolt nők emlékezete – különlegesen érzékeny megközelítést igényel, az ellenemlékművekhez hasonlóan új emlékezetkulturális formák alkalmazását igényli. A traumatikus esemény feldolgozásánál már nem a heroikus hősök gyászolása kerül a fókuszba, hanem megjelennek a traumák értelmetlen áldozatai. A mű a közösség felelőssége miatt válik társadalmilag is fontossá, az esetek azonban mindig egyediek, személyesek. A szerzők a pályaművel több rétegre bontva képzelték el, melyeket az alkotás folyamán az alábbi módon fogalmaztak meg: hely, azaz helykijelölés, emlékezés tere; tárgy, azaz maga emlékmű melyben tárgyiasul a társadalmi emlékezet; interakció, azaz a személyes emlékezet felfejtése párbeszéd által és tabusítás feloldása, valamint idő azaz a folytonosság a társadalmi és személyes emlékezet összefonódása által.