A Székely Nemzeti Múzeum kertje Sepsiszentgyörgyön

Székely Nemzeti Múzeum kertjében idős fák emlékeztetnek az idő múlására, a kert azonban nem volt igazán alkalmas a múzeumkertek feladatát betölteni. Az első gyűjtemények kertekben jöttek létre, gondoljunk csak a Mediciek firenzei antik szoborgyűjteményére, ahol a fiatal Michelangelo a vázlatait készítette, vagy az első gyűjteményekre egzotikus növények, állatok és fosszíliák számára. Innen indult a múzeumkertek karrierje, egészen a reformkor nemzeti múzeumainak és kertjeinek megszületéséig a művelt Európában. A múzeumkertek a külső múzeumtér funkció mellett, mint publikus kertek, idővel a találkozások, rendezvények, játékok és az oktatás külső helyszíneivé váltak.
A Kós-hagyaték, az alapítók és a múzeum létrehozóinak tisztelete mellett a múzeumkertek történeti hagyománya és jelen lehetőségei jelentették a tervezés alapját. A növényállapot felmérése, az idős fák védelme volt az első lépés, valamint az oda nem illő és értéktelen tárgyak eltávolítása. A kert funkciójában a látogatók fogadása, az időtöltés, a gyűjtemények kültéri elhelyezése, a szabadtéri színházi és egyéb rendezvények, a múzeumpedagógiai foglalkozások és a játék tereinek kialakítása, sétautakkal való feltárása volt a cél. A kert berendezése általunk tervezett egyedi bútorokkal, oda illő világítótestekkel történt a kereskedelemben kapható, nem helyazonos berendezések helyett, helyi, természetes anyaghasználattal az épített elemeknél – ez jellemzi műhelyünket. Megújultak a lépcsők, támfalak, burkolatok, több ezer cserje és évelő növény kiültetésével gazdagodott a kert. A város védőszentjének mondájához kapcsolódik a játszótér tematikája. A csíki ház kertjét a székely porta hagyománya szerint ültettük be virágokkal, gyümölcsfákkal és gyümölcsbokrokkal. A bejáratnál, az alapító szobránál az erdélyi magyar kertörökség tábláskertjeinek világát idéztük meg, amely hangsúlyozza nagyasszonyaink történelmi szerepét nemzetünk folytonosságának megőrzésében és a tudás átadásában.