Kedves László Könyvműhelye, Budapest, 2023, 336 oldal

Szöveg: Götz Eszter

Harmadik köteténél tart Zubreczki Dávid a magyarországi templomok tájegységek szerinti feltérképezését felvállaló sorozatának. Ezúttal a Balaton vidékét járja végig, hogy beavassa az olvasót egy táj különleges nézetébe.
A zsebméretű könyvecskék Bődey János megkapó fotóival, az egyes utakat felrajzoló térképekkel és Zubreczki értő, figyelmes, ugyanakkor megkapóan személyes stílusú, szövegeivel kitűnnek a mai építészeti könyvek közül – ugyanis nem a szakmának szólnak, hanem bárkinek, aki szívesen megnéz egy-egy izgalmas épületet, sőt akár biciklire pattan, hogy a nyomába eredjen egy tájegység templomainak. Hiszen – ahogy a szerző is írja bevezetőjében – egy templom nem csupán egy közösség hitéről, ízléséről, egy építészeti korszak jellegzetességeiről tanúskodik, hanem magán hordozza az adott táj geológiai karakterét, anyagait, hangulatát, a környék sok száz esztendős történelmét és a ma ott élők mindennapjait.
Az új kötet most a Balaton közvetlen és kissé távolabbi környékét fedezi fel, csaknem 200 templommal ismertet meg – sőt, néhányról, amelyek már elpusztultak, vagy állnak, de nem jutott nekik külön fejezetnyi hely a könyvben – ha pár mondattal is, de krónikási hűséggel beszámol. Akárcsak a sorozat első két kötetében, a templom szó ezúttal is a legkülönbözőbb vallások szakrális célú épületeire vonatkozik, sőt olyanokra is, amelyek már régóta nem szolgálnak hívőket; a Krisna-völgy posztmodern ihletésű épületeiről ugyanúgy beszámolót kapunk, mint a zalaszántói buddhista sztúpáról, a Tihanyi-félsziget kora középkori barátlakásairól, a romos állapotú középkori tornyokról, vagy a balatonfüredi egykori zsinagógáról, ami nemrég Zsidó Kiválóságok Háza néven kulturális funkcióval éledt újra.
Az oldalakat lapozva nem lehet nem észrevenni, milyen gazdag a Balaton vidéke a középkorból fennmaradt templomépületekben. Némelyikből csak a kapuzat vagy egy-egy falrész maradt, mint az eredetileg katolikus litéri templomból, melyet az 1700-as években a reformátusok építettek át, másutt viszont – például a keszthelyi temetőkápolnában – falfreskók is túlélték az évszázadokat. Külön könyvért kiált ez a bőséges középkori anyag, még a későbbi barokk, századfordulós vagy akár 20. század közepi átépítésekkel együtt is.
Zubreczki nem véletlenül nevezi magát építészeti mesemondónak: valóban vérbeli mesélő. Minden ház-meséje egyformán fontos, legyen az a magyar államisággal szinte egyidős tihanyi apátság, vagy egy pár éve épült templom, a Makovecz Imre életművének csúcsaként számon tartott siófoki evangélikus istenháza, Nagy Tamás vagy Kotsis Iván boglári templomai, vagy a Szigligeten magányosan álló Avasi rom. A mesélő mindegyiknek nagy figyelmet és csaknem azonos mennyiségű szöveget szentel – hiszen a túrázó, a felfedező nem méricskél, hanem ismerkedik, élvezi a hűs falak, a csöndes templombelsők atmoszféráját, a megannyi történelmi epizódot, ami az egyes helyekhez kötődik, a pannon táj szépségét és az épületek méltóságát. És ez az élvezet azzal is gazdagodik, hogy Zubreczki szinte észrevétlenül elmagyaráz egy-egy építészeti kifejezést, közelebb viszi a szemlélőt egy-egy apró részlethez, annyira, hogy az olvasó úgy érzi, az ő élményeit fogalmazza meg, együtt gyönyörködnek a látványban. Mindehhez Bődey János csodálatos fotói is hozzájárulnak, amelyeken nem csupán a templomok, de maga a táj, a környező hegyek és a Balaton szépsége is feltárul. A kicsike kötet nagy kincs, nyaralóknak és helybélieknek, építészeknek és utazóknak, túrázóknak és bringázóknak egyaránt kéznél kell lennie.