Szecessziós épületornamentika a vidéki Magyarországon
Koncepció: Keserü Katalin, Szerk. Brunner Attila, Holnap Kiadó, 2023, 259 oldal

Szöveg: Szegő György

A könyv a díszítőművészet felől közelít a múlt századfordulón átütő hatású szecessziós vidéki építészethez. Az ornamentalizmust kiátkozta és elfeledte a modernitás. A budapesti szecesszió késő nyolcvanas évektől indult feltárása és könyves bemutatása máig felfutóban van. A honi vidék díszített építészete is – földrajzi adottságai, hátrányos pozíciója ellenére – sorra került végre. A kötet készítői és a Holnap Kiadó szembeszálltak a dupla feledéssel.
Brunner Attila szerkesztői bevezetőjében pragmatikus módon – a kötetet útitervekhez is használni ajánlja – csak felsorolja a történeti, elméleti és értelmezési tudnivalóit. Keserü és Brunner analogikus gondolkodású koncepciójából idézek: „A természetkultusz mögött az a szándék rejlett, hogy az épített (urbánus) környezetet javítsa. A művészetnek azonban – e gondolat jegyében – nemcsak ihlető forrásává vált a természet: a természettudományok kísérletező módszerei a művészek attitűdjére is hatottak. Építészeti szerkezetként fedezték fel a növények felépítését, s e kísérlet végül a nem-ábrázoló formák megjelenéséhez vezetett.” Nem tudományos céllal adják közre a gyűjtést, nem is mondják ki, hogy ez az elv az organikus építészet egyik forrása. A kép és a rövid szöveg – az érzékszervi közelítés – ennek felismerését és többértelmű befogadását az olvasóra bízza.
Az épületdíszítő kutatást 2012-ben az ELTE-n, a Balogh Bertalan Művészeti Alapítvány segítségével kezdték. A koncepciót Keserü Katalin dolgozta ki, a kutatást Katona Júlia vezette. Értéktárnak nevezném ezt a formát. Szerkezetét a páros oldali – épületenként 10-15 kisméretű, mozaikszerűen komponált – fotók adják. Ezek között mindig van legalább egy homlokzat vagy utcakép. A többi ornamentikus részlet. A tájegység-fejezetek nyitóoldalának útitervjavaslatai, illetve a legfontosabb épületek és építészeik kiemelése alatt egy-egy emblematikus épületdísz képe.
A tematika tezaurusza 108 épület díszítő karakterét írja le. Továbbá öt városközpont 92 épületét villantja fel. Eközben több helyen is arra ösztönzi a szakmai érdeklődésű és/vagy szépségre éhes utazót, hogy a környéken kitérőket téve maga fedezzen fel más rejtett értékeket is – mert abban az aranykorban a legszebb épületdíszek megihlették a környék kismestereit is.
A fotóanyagból mintegy százat maga Brunner készített, közel harmincat más fotósoktól szerkesztett be, de múzeumok, levéltárak és emlékhelyek archívumai is a kötet rendelkezésére álltak. A leírások további szerzői:
Bodó Péter, Gopcsa Katalin, Keserü Katalin, Mazányi Judit, Nemesné Kiss Tímea, Salamon Gáspár, Sipos Anna és Veress Dániel. Szerkesztői érdem, hogy a sokarcú szerzőcsapat és szerteágazó források ellenére a módszer biztosítja az egységes tartalmat és formát. A kötet a szükséges mellékletek zárják.
Maga Brunner Attila (1988) fiatal művészettörténész, levéltáros. 2014-ben szerzett oklevelet az ELTE-n, a Budapest Fővárosi Levéltár munkatársa. Több saját könyvet és másokkal közös, múlt századfordulós építészet- és  művészettörténeti kiadványt publikált. Többek között az Alföld és Csongrád szecessziós művészetéről, vagy a magyarországi városházákról. Utóbbi ugyancsak a Holnap Kiadónál jelent meg 2023-ban.