Tisza-kastély rekonstrukciója, Geszt

Építészek: Katona András, Zakariás András, Zakariás Tamás
Szöveg: Götz Eszter, Wettstein Domonkos
Fotók: Danyi Balázs

Kilenc évig tartott az a Nemzeti Kastélyprogram keretében végzett átfogó fejlesztés, amelynek eredményeként 2024 nyarán átadhatták a kívül-belül példásan felújított geszti Tisza-kastélyt, a Tisza család ősi otthonát. A komplex projekt részeként megújult a kastélypark többfunkciós sportpályákkal, megépült a 29 szobát kínáló Arany János Vendégház, és létrejött a család történetét bemutató kiállítás is.
A háromszintes, barokk és copf stílusú reprezentatív kastély ma a romániai határtól pár kilométerre lévő, alig több mint 600 fős zsákfaluban áll – de valaha két miniszterelnököt adott Magyarországnak. Itt áll a Tiszák ősi családi kriptája is, és egy kis zsúpfedelű ház, amely különleges irodalomtörténeti emlékünk: ebben talált menedékre Arany János 1851-52 folyamán a Bach-korszak megtorlása elől, itt született a Toldi estéje. A kastélyt Tisza László építtette 1766–1772 között a Mária Teréziától kapott geszti birtokon, ekkor még földszintes, barokk stílusú kúria volt. Az 1800-as évek elején nyerte el mai formáját és méretét, ekkor készült el a kastély fő szárnyának középső
traktusa, a kocsiáthajtó fölé emelt, már klasszicizáló jegyeket is mutató pavilon, valamint a kastélyt körülvevő elegáns, geometrikus sétautakkal tagolt angolkert. A 19. század közepén Tisza Kálmán a földszintes épületet egy második szinttel bővítette, a női lakosztályt rejtő keleti szárnyhoz a parkra néző teraszt kapcsolt, és a kocsiáthajtót beépítve dolgozószobát alakíttatott ki magának. 1944-ben ez a fővárostól távol eső „tündérkert” pillanatok alatt ment tönkre: a román és szovjet csapatok kirabolták és feldúlták. Az államosítás után általános iskola, művelődési ház és községi könyvtár költözött a falai közé, de egészen a mostani rekonstrukcióig lassan haldokló, romos állapotban maradt, elszigeteltsége, határ menti helyzete nagyban hozzájárult a siralmas helyzetének állandósulásához.
A most elkészült fejlesztés koncepciója az örökségközvetítés és a mai hasznosítás. Az épület megmentésén és hiteles rekonstrukcióján túl az volt a cél, hogy az ország történelmében jelentős szerepet játszó vidéki arisztokrata család életvitelét, kultúráját is a köztudatba emelje, egyben kortárs funkcióval keltse életre a történelmi emlékhelyet. Kortárs és eredeti elemek érzékeny összehangolásával jött létre az új együttes. A recepció az egykori intézőházban kapott helyet, amelyben a tervezők a legrégibb építészeti korszakot hangsúlyozták ki: az L alakú tömeg külső homlokzatán a legrégibb falak nyerstégla felületét sima vakolt homlokzatok veszik körül, a belső oldal pilléres tornácának szegmensíveibe üvegfelületek kerültek. A hajdani inaslakot mai nyílásrendszerrel, a klasszicista kétoszlopos tornác megőrzésével étteremmé alakították, az istállók helyén pedig egy szállásépületet emeltek, az egykori istállószárnyat lezáró nagy kosáríves kapuzat megőrzésével. A kastélyt és az inaslakot összekötő faszerkezetes folyosó anyag mára már erősen roncsolódott, a tervezők a forma megtartásával egy légies, pontmegfogásos üvegfolyosót alkottak a helyére, egyfajta kortárs átiratként, amely védett átjárást biztosít a két épülettömb között.

Götz Eszter

Traumákkal terhelt történelmünk a kortárs építészetet is kihívások elé állítja. Felvállalhatók-e a múlt sérülései? Rekonstruálható-e hitelesen a történelem időbelisége? A történeti és modern építészet éles kontrasztjai mára kifejezéstelenné váltak, a kortárs építészet más utakat keres. Az új historizálás és az idealizált helyreállítások korát éljük, ahol elmosódnak az időbeli rétegek érzékelésében rejlő különbségek.
Rekonstruált tereink a történelem folytonosságának helyreállítását ígérik, miközben elfedik a múltbéli veszteségeket. Ezek a sérülések ugyanakkor az emlékezetünk zálogai is, amelyek a jövő számára is jelentéssel telítődhetnek. David Chipperfield a berlini Neues Museum rekonstrukciója során a romokat a maguk töredékességében értelmezve tervezte újra az épületet. A tér plaszticitásában rejlő rétegzettség ugyanis lehetőséget ad a 20. század traumatizált történelmének megérintésére, segíthet a közös múlt megértésében és feldolgozásában.
A trianoni határ mellé szoruló, elfeledett geszti Tisza kastély a falaiban őrzi az elmúlt évszázad nyomait. A Tisza család tragikus eseményekkel terhelt történetében ugyanis az épület sorsa is osztozott. A rekonstrukció során a tervezők épp ezért az időbeliség őszinte bemutatására törekedtek. A felújított térben a kortárs rétegek nem elfedik a múlt sérüléseit, hanem kiegészítik és újraértelmezik az épületegyüttes történetét. Egyetlen részlet, amely a helyreállítás koncepciójának egészét is kifejezi: Verebes Dóra festőrestaurátor a helyreállítás során a vakolatsérüléseket nem idealizálta, hanem a sebek helyét megőrizte és a felületeket síkra húzta. Ezzel az érzéki gesztussal egy láthatatlan, mégis jelentéssel telített réteget vitt fel a belső felületekre.

Wettstein Domonkos

Felelős tervezők: Katona András, Zakariás András, Zakariás Tamás
Építészek: Vámos Zoltán, Sánta Richárd, Takács Mária Flóra, Maróty Mónika, Nagy László, Csáji Botond, Kisspál Emőke, Jung Márta, Boros Noémi, Bella Gergő, Pfiegel Gábor, Mezei Sándor, Szász Levente
Műemléki szakértők : Vukoszávlyev Zorán, Nagy Gergely
Festőrestaurátor: Verebes Dóra
Enteriőrök, műtárgyak berendezése: Sztojanovits Márton
Statika: Schreiber József†, Hetesi Lilla, Csákvári Zoltán, Kovács Csaba, Cséfalvay Gábor
Üvegszerkezetek: Stocker György
Gépészet: Pál Gábor, Hargita Kristóf
Épületvillamosság: Taraj Márton
Tűzvédelem: Bihari János, Danók Dániel
Tájépítészet: Szászné Dr. Várkonyi Adrienn