Modell és tér
Das Architekturmodell, DAM, Frankfurt, május 25. – szeptember 16.
Szöveg: Götz Eszter
A Deutsches Architekturmuseum nyári kiállítása is az építészeti modellt ünnepli. A frankfurti múzeum összes emeletén mintegy 300 modellt mutatnak be, a legrégebbi darabok az 1920-as években készültek, a legfrissebbek a 2000-es évekből valók.
A tárlat célja új kontextusba helyezni a modellezés folyamatát, felmutatni az építészeti gondolat és a matéria viszonyát. A cím – Az építészeti modell: eszköz, fétis, mini-utópia – ennek sokféle olvasatára utal. A modell készítésének célja egyre ritkábban egy meglévő épület tömegének, formaalakításának leképezése. Sokkal inkább az építészeti gondolat térbeli elhelyezését segíti, tér és tömeg, forma és arányok „kipróbálását”. A könnyen és olcsón reprodukálható fotók mellett a modell a térbeli viszonyokat is megjeleníti – a kiállítás ezt a különbözőséget kiemelve számos maketthez fotómodelleket is mellékelt. Az impozáns anyag egyharmada a múzeum saját gyűjteményéből származik. Heinrich Klotz alapító-igazgató a világ legnagyobb, 419 építész összesen 1240 makettjéből álló építészeti modell-kollekcióját hozta itt össze, Frei Otto függesztett makettjeitől Rem Koolhaasnak a párizsi La Villette terveit ábrázoló, 12 négyzetméteres óriási terepasztaláig. A kölcsönzött modellek a FRAC-ból, a New York-i MoMA-ból, valamint müncheni és berlini intézményekből jöttek, például olyan különlegességek, mint Mies van der Rohe Seagram Building-jének bronzból készült makettje (1955). A koncepció a maga sokféleségében tárja fel építész és modell, terv és megrendelő, projekt és nyilvánosság viszonyait, melyeknek közös kapcsolódási pontja maga a modell: a megszületésre váró „csoda” ígérete, a megrendelő tetszésének megnyerésére szolgáló, leegyszerűsített és nagyvonalú forma, kísérlet egy korában nem létező építészeti struktúra megvalósítására.
A modell anyaghasználata szimbolikus, gyakran értékes vagy divatos anyagokból készültek, részben ez az oka annak, hogy többnyire meggyőzőbb erejű, mint a kész alkotás. A kiállítás a hatvanas évektől kezdődő építészeti utópiák modellben való megfogalmazását is bemutatja, építészeti víziók térbeli, kicsinyített lenyomatait. Ugyanakkor a történeti modellkészítés mellett felvonultatja a legújabb lehetőségeket: az egyik teremben hétvégenként 3D printer segítségével építészhallgatók sokszorosították Eric Mendelsohn Einstein-tornyának a tárlaton is szereplő modelljét.