Néprajzi Múzeum, 2009. november 18. – 2010. június 13.

Két emberöltőnél is több telt el azóta, hogy Fél Edit és Hofer Tamás néprajzkutatók a Heves megyei Átány községet választották ki a hagyományos paraszti kultúra téeszesítés előtti állapotának felmérésére és leírására. A tízezer oldalnyi összegyűjtött forrás azóta világszerte néprajzos tananyaggá vált.

Az ötvenes évek téeszesítési hulláma a hagyományos paraszti kultúra teljes összeomlását hozta. Fél Edit (1910-1988) és Hofer Tamás (1929) néprajzkutatók, a Néprajzi Múzeum munkatársai ezt felismerve határozták el, hogy módszeresen leírják ennek a nagyon kerek, szabályozott világnak minden egyes mozzanatát, felmérik és lehetőség szerint begyűjtik azokat az eszközöket és módszereket, melyekkel a parasztság évszázadokon keresztül gazdálkodott. 1954 és 1970 közt összesen körülbelül 800 napot töltöttek a Dél-Hevesben fekvő Átányban, részt vettek a falu hétköznapjaiban, munkáiban, ünnepeiben. A 16 év kutatómunkájának eredményeképp összegyűlt hatalmas anyagot 1961-től az Akadémia Kiadó adta volna ki, de az utolsó percben visszalépett. A kutatás így Chicagóban, Göttingenben és Koppenhágában, angol és német nyelven vaskos kötetekben látott napvilágot és hamarosan nemzetközi hírűvé vált. Eredményei bekerültek a néprajz oktatás alapműveibe – Magyarországon mégis csak néhány beavatott számára váltak ismertté, pedig a kutatók aprólékos dokumentáláson alapuló monografikus módszere gyökeresen átalakította a néprajzi gyűjtést ­– itthon mégis most először, Hofer 80. születésnapjára van átfogó kiállítása az agyonhallgatott kutatásnak.

A Néprajzi Múzeum kiállításának tablója a kutatás magyarországi publikációjának meghiúsulását tudománypolitikai okokkal magyarázza. Végigjárva a tárlatot, az egyszerű szemlélő számára is világossá válik: a kádári kultúrpolitika jól felfogott érdeke volt, hogy ne engedélyezze a gyűjtött anyag nyilvánosságra hozatalát. A paraszti társadalom megsemmisítésén fáradozó hatalom nem engedhette meg magának, hogy feltárja mindazt a szépséget, bölcsességet, tudást és rendet, mely ebben az elpusztításra szánt kerek világban rejlik. Fél Edit és Hofer Tamás aprólékos leírásaiból, az egyes tárgyakhoz mellékelt készítés- és használattörténetekből, a szerszámok sokféleségének bemutatásából, a munka menetének aprólékos feltárásából ugyanis egy önmagában is egész, szuverén világ képe tárul elénk, melyben saját szabályai szerint mindennek és mindenkinek helye van, s amely mégis megkérdőjelezhetetlen része a mindent magába foglaló nagy egésznek.

Mintha a falu apraja-nagyja felsorakozna az egymás mellé állított kapák sora mellett, melyek közt a gazda és a gazdasszony mellett a kezdők, a balkezesek, a magasabb, vagy alacsonyabb termetűek tudományos pontossággal beállított szerszámai egyaránt fellelhetők. A szerszámok számbavételét az edények sora követi, a tejfeles csuportól a hatalmas, lakodalmas cserépfazékig. Képet kaphatunk a hagyományos mértékektől az étrenden át az alvási szokásokig mindenről, ami a hétköznapokat átszőtte.

A kutatás külön érdekessége, hogy Átány az egyik utolsó, úgynevezett kétbeltelkes, ólaskertes település volt, azaz a település központjához közelebb álló, szűkebb lakótelek mellett a gazdának egy másik, a jószág tartására alkalmas istállós telke is volt. A kutatás megkezdésekor még 80 háznál jártak a 12 évnél idősebb fiúk és férfiak tanyázni. Az istállózó férfitársadalom szokásai annyira zártak voltak, hogy azokba a kutatópáros női tagja nem is nyerhetett bepillantást.

A mintegy 3700 összegyűjtött tárgynak természetesen csak töredéke kaphatott helyet a tárlaton. A monografikus módszerrel, aprólékosan dokumentált eszközök mögött emberi sorsok, élettörténetek, olykor tragédiák sejlenek fel, emléket állítva egy azóta letűnt világnak. Az utolsó képeken a beszolgáltatásra hajtó gazda, a gazzal felvert árokparton álló szekér látszik. A tablók szerint a termelőszövetkezetbe szervezés után néhány évvel megszűnt az önálló gazdálkodás, összeomlottak az emberek közti hagyományos kapcsolatok és már csak a kutató leírásaiban maradt nyoma a kuriózumnak számító tanyázásnak – amelyhez hasonló „férfiak háza” településszerkezet csak a világ eldugott törzsi kultúráiban létezik 1950 körül.

A tárlat tárgyait egy alapos összegző-tabló helyezi el a falu egykori szociális struktúrájában.

Beliczay Zsuzsa