Messer Hungarogáz töltőállomás, Budapest

Építész: Kendik Géza Szöveg: Haba Péter Fotók: Bujnovszky Tamás

Az ipari építészet szüntelen szerepkeresést jelent: a sebesen változó gyártástechnológiai rendszerek szerkezeti-formai konzekvenciái arra sarkallják, hogy még a tervezés alapvető kérdései tekintetében is folyamatosan újraértelmezze önmagát.

A gyorsan avuló, állandó átalakulásokat igénylő gépi struktúrák és az általában sokkal hosszabb távra tervezett épületek élettartama közötti feszültség minduntalan az építészet autonómiájának problémájára irányítja a tervezők figyelmét: arra, hogy vajon milyen mértékben a technológia igényei szerint változó, dinamikus „termelőeszköz” és mennyiben önálló építészeti mű az ipari épület. Talán éppen ez az oka annak, hogy az ipari épületek mint építészeti alkotások értéke – különösen a háború utáni időszak tekintetében – a szűk szakmai körökön túl nehezen tudatosítható. Nem véletlen, hogy a Rákosi- és Kádár-korszak ipari építészetének magas színvonalú alkotásokkal teli öröksége egyre inkább csak fotókon tanulmányozható – részben az ipari épületek természetéből (ti. szükségszerűen állandóan átalakított vagy kicserélődő struktúrák), részben az ingatlangazdálkodás újabb gyakorlatából, részben az építészeti értékek ismeretlenségéből és persze a hazai ipar drámai összezsugorodásából eredően.

Generáltervező: A4 Stúdió Kft.
Vezető tervező: Kendik Géza
Építész munkatárs: Vilics Árpád, Maza Orsolya
Statika: László Viktor – Konstruaterv Kft.
Gépészet: Pál Gábor – Kőrös-Consult Kft.
Elektromosság: Tóth Zoltán – Planet Kft.
Tűzvédelem: Segesdi Ferenc
Környezetvédelem: Balázsné Lampert Zsuzsa
Kertépítészet: Preszter Márta
Beruházó: MESSER Hungarogáz Kft.