Az Urbanisztika Tanszék konferenciája, 2012. oktktóber 25.

Szöveg: Botzheim Bálint

A városegyesítés után bő 20 évvel, és egyben minden idők legjelentősebb városfejlődő ugrásának budapesti alkonyán – úgy tartják, 1900 körül Budapest és San Francisco urbanizációjának mutatói akkor világelső pozíciót mutattak – Palóczy Antal urbanista mérgében tanulságos bonmot-t fogalmazott meg: „Előbb koncepció kell, azután a szabályozók.” Sokban hasonlít az elmúlt év koncepció nélküli város-átalakítása az akkori időkhöz. Az Urbanisztika Tanszék és néhány más team kutatásaiból/javaslataiból a szakemberekre figyelő politikának lassan össze kellene állítani egy hiteles Budapest-koncepciót – a szerk.

A konferenciát megnyitó előadásában Benkő Melinda betekintést nyújtott a BME Urbanisztika Tanszékének munkájába. Alföldi György Budapest 2050 címmel, a tanszék által nemrég megjelentetett könyvről beszélt: milyen ne legyen a város 2050-ben? Fenntarthatósági elméleteket mutatott be bécsi, párizsi, valamint holland és dán példákon keresztül. A globalizáció, a fosszilis energiahordozók kimerülése, a népességfogyás, a migráció, a szennyeződések a jövő kihívásai. A participáció, a városi alrendszerek, a társadalmi struktúrák vizsgálata, szcenáriók felállítása jelentik az eszközöket ezekben a vizsgálatokban. Végül kifejtette: Budapest belvárosának jövőjét Európa gazdasági és társadalmi mozgásai nagyban befolyásolják. Pálfy Sándor előadásában a Budapest a Duna fővárosa városépítészeti vízióját mutatta be. Történeti példákkal illusztrálta és statisztikai adatokkal támasztotta alá, hogy Budapest van a legjelentősebb helyzetben a Duna városai között. Pálfy szerint a rakpartok megépítéséhez hasonló léptékű vállalkozásra és új hidak építésére lenne szükség ahhoz, hogy újra élettel lehessen megtölteni a Duna-partot.