Fekete György születésnapjára

Kedves Gyuri!

Nem csak én, de senki sem hiszi el, hogy Te nyolcvan éves lettél. Az lehetetlen. Nem is úgy nézel ki. Aki meg beszél Veled, annak eszébe nem jutna ilyet gondolni. Pedig valami igazság mégiscsak lehet ebben, mert akkor mire fel volt az a pompás köszöntésed az Iparművészeti Múzeum gyönyörű csarnokában? Úristen, mennyien voltak. Meg utána fent a kiállításod. Ami persze nem is csak egy sima kiállítás volt, hanem igazi életmű kiállítás. Már régen megtanultam, hogy egy kiállítás megnyitóra ne kiállítást nézni menjen az ember. Főleg ne akkor, ha ott annyian vannak, akik jószerével eltakarják mindazt, amit látni jöttek. De tudjuk, a vernisszázs nem erről szól. Az a nap, az az este a találkozásé. És abban az a jó, hogy nemcsak a kiállító művésszel lehet találkozni, hanem mindenki mással is. És ezért aztán hálásak lehettek az ott lévők – ez esetben – Neked. (Mert a hálátlanok meg úgyse jöttek el.) De – jó az Isten – mennyi kiváló emberrel lehetett ott találkozni. És ami talán ennél is fontosabb, mindenkihez volt jó szavad. Ami talán a legnagyobb kincs manapság. Régóta ismerlek. Legalább is így hittem. Ám, hogy mennyire nem, azzal csak úgy, négy éve, Karácsonykor döbbentettél meg. Írtam az Országépítőbe a váci Főtérről egy nem túl vidám cikket. Nem sokkal előtte lett kész. Örültem neki, mert jó volt csinálni, jó volt a csapat és a millió vesződség ellenére összeállt az, amit szerettem volna. Pontosabban kevesebb, mint amit szerettem volna, mert a vájtszemű, „óemlékes” műítészek nem hagyták láttatni mindazt, amit ha ők sem látnak, hát más se tegye. Pedig ez nem Attalosz sztoája lett volna. Na, mert nekik az is csalás. És küldted a magad Bátorító könyvecskéjét. Persze, hogy köszöntem, azóta is karnyújtásnyira van az ágyamtól. És amiben leveled megbecsült és féltett „könyvjelző”.
Aztán szünet a látókörömben. Majd jött az Akadémia, amivel – most már köztestületként – Neked kell birkóznod. S, ha az Akadémiáról van szó, megkeményedsz, s láthatóvá lesz az, az elképesztő elszántság, ami nélkül ez a küldetés nem is tehető másként. Legyen hát erőd, hibátlan egészséged és kitartásod, hogy amit kitűztél magadnak, azt elérhesd mindnyájunk örömére.

Az Isten éltessen sokáig! Ölel Sáros László György