A Varsói Zsidó Történeti Múzeum

Építészek: Lahdelma & Mahlamäki
Szöveg és fotók: Klein Rudolf

Az új múzeum főbejárata az 1943-as gettólázadás tiszteletére 1948-ban épült emlékművel néz farkasszemet, alkot vele lelki – és bizonyos mértékig formai – egységet, az egykori gettó területén, a mai Varsó jórészt szocreál házakból álló városszövetében.
A varsói zsidóság története csupán ezer éves, jóval később kezdődik, mint a római császárság koráig visszanyúló rajnai vagy pannóniai zsidóké. Varsóban a 19. századi gyors gazdasági felfutás során jött létre a világ legnépesebb zsidó közössége. A vészkorszakban egyedülálló módon, 1943. április 19-én a hatalmas gettóba zárt 300.000 zsidó szervezetten fellázadt a német nemzeti szocialista hatalom ellen. A felkelést ugyan leverték, de a fegyveres ellenállás ténye új elem a modernkori zsidó történelemben. A vészkorszakot túlélő európai zsidók igyekeztek elfelejteni az emlékeket, de gyermekeikben megjelent a feldolgozás érzelmi és tudományos igénye, aminek kapcsán az utóbbi két évtizedben számos zsidó és holokauszt múzeum épült a világban. Ezek legjava megkísérelte a térbeli folytonosságától megfosztott, sokszor elvándorolt-elüldözött népcsoport sorsát építészeti eszközökkel is megjeleníteni. A hely–tér–idő összefüggésben, az állandó (lak)hely ellehetetlenülése révén a zsidóság számára az idő jelentette az egyedüli folytonosságot. (A vallásos zsidók mindig is elsősorban időben éltek, akár az éves ünnepciklust tekintve, akár a messiást várva.) Ez az időbeliség jelent meg számos zsidó múzeumban. Az új építésűek közül építészeti szempontból mindmáig legjelentősebb, Daniel Libeskind tervezte berlini zsidó történeti múzeum egy töredezett út körül kibontakozó belső, melyben haladva az égtájakat is elveszítjük, és utunkon egyetlen fogódzó marad: a puszta idő. A második jellemző példa a jeruzsálemi Yad Vashem, Moshe Safdie nagyszabású műve, egy hosszú folyosó, talajba vésett hatalmas, háromszög keresztmetszetű hasáb, melyben – a megemlékezések szolgáló terek mellett – bemutatják az európai zsidóság teljes történetét, a vészkorszakkal együtt.
A Varsóban most átadott zsidó történeti múzeum, a finn Rainer Mahlamäki építész alkotása szintén megjeleníti az „utat“. Az építészeti koncepció magja egy elnyújtott „hegyszoros”, mely egyrészt nem tartalmazza magát a kiállítást, másrészt nem áll egyedül – mint a két korábbi példa –, hanem üvegdobozba csomagolták. A szabálytalan vonalú, organikus képződményt idéző hosszanti tér keresztmetszete a déli és északi üveghomlokzaton is megjelenik; e térhez hidakkal kapcsolódnak az egyes kiállító- és előadótermek, valamint az irodák.

Építészet: Lahdelma & Mahlamäki
Építész munkatársak: Kuryłowicz & Associates, Varsó
Építészek: Rainer Mahlamäki, Maritta Kukkonen, Miguel Silva, Jukka Savolainen, Markus Wikar, Mirja Sillanpää, Stefan Kuryłowicz, Ewa Kuryłowicz, Paweł Grodzicki, Marcin Ferenc, Tomasz Kopec, Michał Gratkowski
Szerkezet: Arbo Projekt
Gépészet: Pol-con Consulting
Kivitelezés: Polimex – Mostostal
Megbízó: Varsó város vezetése, Lengyel Kulturális Minisztérium