Étterem és lakás, Japán

Szöveg: Botzheim Bálint
Fotók: Junya Ishigami + Associates

Az építészetre, az építésre legtöbb esetben úgy gondolunk, mint additív térképzési folyamatra. Építőanyagokat helyezünk egymásra, így építünk tereket. Az így létrejött tér viszont negatív tér, mivel a térélményt belülről tudjuk megtapasztalni. Az építészet története azonban több példával is szolgál arra, hogy a negatív tér létrehozásának folyamata is negatív: kivájjuk azt valamiből.
A természet építési módjainak tanulmányozását ma innovatív gondolkodásnak tartjuk holott a letünt korok építői számos esetben fordultak a természet felé a forma, a szerkezet és a díszítés vonatkozásában is. Mai épített környezetünket a sztenderdizált építőanyagokból létrehozott épületek dominálják. Mindezt a 20. század építőipara hagyományozta ránk, amely indulásakor, a modernizmus hajnalán szakítani kívánt a korábbi építészeti hagyományokkal és a technológiát és a funkciót tekintette legfőbb értéknek. Nem véletlen, hogy a modernizmust több kritika érte, azonban jórészt építészeti forma, funkció vagy a térpszichológia vonatkozásában bőven születtek alternatív megoldások. Gondolati síkon már a metabolisták meghaladták a modernizmus funkcionális-technológia domninált szellemiségét. A nemrég elhunyt Arata Isozaki is azt képviselte, hogy meg kellene szakítani tipizált technológiai megoldások egyeduralmát. Az építéstechnológia terén viszont azóta sem jelentkezett olyan új irány, amely könnyen lehetővé tenné a természetközelibb formaképzés megvalósítását.
Junya Ishigami pályáját a Sanaa, majd Sou Fujimoto és Kengo Kuma irodájában kezdte. Saját stúdiójának megalapítása óta szinte minden munkáját az útkeresés jellemezte, szándékosan szakít a sztenderdizált építőipari termékekkel. Az Ube-ban épült étterem-lakás építési sémája: negatív-pozitív-negatív. Ez bővebben azt jelentette, hogy először felülről lyukakat, járatokat vájtak az építkezés helyszínén, majd ezeket kiöntötték betonnal. A beton megkötése után belülről kivájták a földet, így létrejöttek a belső terek. Barlangszerű terekben találhatók a helyiségek, az épület egyik felében a tulajdonos lakása, mellette pedig egy kis étterem kapott helyet. A mennyezet természetesen boltozódik össze, a betonozásnál így nem volt szükség vasalásra. A földet az épület kerülete mentén is kivájták, így körben ablakokkal lehetett elérni a belső terek megvilágítását. Emellett három kisebb belső udvar is megszakítja az épülettömeg folytonosságát, ezeken át is fény jut az épületben beljebb található helyiségekbe. A betonozás és a belső terek kibányászása után felmérték az épület geometriáját, hogy pontosabban lehessen elkészíteni a kiegészítő szerkezeteket, mint például az üvegezés, illetve a bútorok. Érthető módon itt minden egyedi méretre készül. Kevés a belső lehatárolás, szinte egybefüggő terek láncolatát alkotják a helyiségek A lakás és az étterem terei között a belső udvarok is természetes elválasztást adnak. Ugyanakkor az étterem zárva tartási ideje alatt a fogyasztói teret a lakás részeként, egyfajta második nappaliként használják. Az épület egy földalatti odúra hasonlít. A természet által ihletett építési mód egyik előnye, hogy az épület hőháztartása kedvező. Ube-ra nem jellemzőek a fagyos telek, a decemberi átlaghőmérséklet 7,5°C, de még így is számottevő az épületen lévő földréteg a fűtési költség csökkentése szempontjából. Nem ígérjük, hogy mostantól a földbe vájt családi házak elárasztják a világ építészetét, de példaértékű Junya Ishigami kísérlete. Ugyanakkor ez az építési mód valódi megoldást jelenthet speciális, vagy extrém adottságú építési helyszín esetén.