Light Art Museum, Budapesten

Szöveg és fotók: Debreczeni Péter

A Light Art Museum (LAM) megnyitása utáni első napokban már érezhető volt, hogy nem a szokásos múzeumi közönség látogatja a Hold utcai piac épületében megrendezett kiállítást. Külföldiek és magyarok vegyesen, de a látogatók többsége feltűnően fiatal volt. Nem a műveket vagy a tereket fotózták, hanem egymást, a rendkívül izgalmas és általuk még soha nem látott világítási effektusokkal a háttérben. Nyitás után néhány héttel a hely ismertté vált, s azóta is töretlen az érdeklődés iránta.
Meglepő volt mindez, mert egy olyan közönséget sikerült megtalálni, amely eddig ritkán járt múzeumba, hagyományos médiumokon keresztül szinte elérhetetlen. Így történhetett meg, hogy a Tik-Tok és Instagram-generáció kapott egy számára is értelmezhető és szerethető kiállítást. De a helyszín átvételekor és az előkészítés rövid, bár mozgalmas hónapjai alatt mindezt senki sem látta előre, s az is kétséges volt,hogy jó ötlet-e fényművészeti múzeumot létrehozni egy tönkrement piacon, különösen energiaválság, vírusjárvány, a szomszédban zajló háború idején, azok árnyékában.
Az eredeti elképzelés szerint magát a kiállítást önálló alkotásnak szánták, amely a fényhez kapcsolódó műveket hoz létre és mutat be. Az ötletgazdák rendezvényszervezők, képzőművészek, különféle hozzájuk kapcsolódó kreatív szakemberek voltak. Szerencsés módon a kortárs, s a szűkebb szakmán túl sokszor ismeretlen alkotók mellé sikerült bevonni kanonizált alkotók műveit is. A Vasarely Múzeum és a Moholy-Nagy Alapítvány is ajánlott fel műveket, így a szervezők könnyebben tudtak helyszínt és támogatást szerezni. A felajánlott fény-munkák és a kiállítás szervezői eleinte nem tudták, hol valósíthatják meg terveiket. Az már az első, tervezési szakaszban biztosnak látszott, hogy a Budapesten működő kiállítóhelyiségek – még ha kellően nagy méretűek is – nem fogadják be a „fénykiállítást”. Jómagam építész-belsőépítészként kerültem a projektbe, s részt vettem a megfelelő hely felkutatásában, majd előkészítésében is.
A Hold utcai piac megszűnése – szerencse a szerencsétlenségben. Az önkormányzati tulajdonban lévő piac korábban gasztronómiai udvarként próbált megélni korábban, de a járvány miatt a vendéglátóhelyeket be kellett zárni, és újranyitásuk jó ideig nem tűnt reálisnak. Ebben a helyzetben az önkormányzat fantáziát látott az ideiglenes kiállítótéri funkcióban, s bérleti díj fejében a fénykiállítás számára rendelkezésre bocsátotta az épületet.
A helyszín átvétele után pár hónappal már nyitni szerettünk volna, így csak minimális és költséghatékony átalakításról lehetett szó. A kiállított művek sötétséget igényelnek, ezért az építészeti koncepció a tér lesötétítésére és a közlekedő útvonalak megtervezésére korlátozódott, a legjobban kihasználva a piac meglévő adottságait. Az egyetlen téralakítási eszköz a nagyméretű, Zeppelin-szerű objektum, amely a tér közepén helyezkedik el, tagolva a piac meglévő tereit. A Zeppelin belsejében egy 360 fokos, hanggal kísért absztrakt vetítés van, ezt a látogatók zsilipeken keresztül tudják megközelíteni.