A szabálytalanság szabályai

Szöveg és rajz: Magyar Péter

Ez egy ma nyolcvannyolc éves ember víziója – humán intelligencia a mesterséges intelligencia fölött.

Néhány éve, azt hiszem, egy tableten, Apple Pencillel rajzoltam ezt a három ábrát. az egyik alá még oda is biggyesztettem: Stonehenge 2121. Nem baj, mivel ezek is rituáléról szólnak, az élet rituáléjáról. Mondjuk, száz év múlva.

Anélkül, hogy Isten szerepét bitorolnám, mégis teremtésről van szó. Mit, hogyan, és miért így? – ezek a jogos kérdések merülnek föl azonnal.

Lehet, hogy helytelenül, de a sor lehetséges változó közül az emberi természetet venném konstansnak. A biológiai folyamatok – tapasztalataink szerint – nagyon lassan evolválódnak.

Tehét egy új lakhelyen szeretnénk minden életfunkciónknak megfelelő fizikai opciókat kapni. Tereket az együtt- és az egyedülléthez, főzéshez, tisztálkodáshoz. Életünk csendes és zajos történéseihez.

Ugyanakkor az emberségünket is szeretnénk megünnepelni, nem a természet fölé, hanem mellé helyezve magunkat. A létezés templomait szeretnénk megalkotni, a magunk jelentéktelensége fölé emelkedni.

Amikor alkotunk, Isten suttogását vagy az univerzum sugallatait véljük hallani. Ezek a „hangok” tettekké alakulnak, és a tollunk folyamatosan képpé formálja őket. A zene esetében abszolút hallásnak nevezik az ezzel egyenértékű képességet, mígnem az építészet esetében „képírásról” beszélhetünk, amikor a gondolatainkat megfejthető jelekkel megoszthatóvá tesszük.

Egy forma, amely szándékosan „befejezetlen”, az marad akkor is, ha hasonlóan „hiányos” képmásaival gyarapítjuk az együttesét. Így akaratlanul is várni fogjuk a beteljesülését. ez az egésszé válás esetünkben csak a behatolásunk után történik meg. Ugyanis ennek a jövőbeli kisvárosnak minden egyes eleme egy „lakógép”, melynek funkcit s szerkezetét már a 20. században, legalábbis részleteiben, megvalósították. Tehát belépve függőleges és vízszintes, fő- és mellék elosztó rendszereket találnánk, mechanikus felvonócsoportokkal kiegészítve. ezekből közelíthetők meg a lakások, iskolák, óvodák, kereskedelmi és egészségügyi szolgáltató egységek. Majdnem szokványos módon elosztva, amit még a mesterséges intelligencia módszereivel is kitűnően meg lehetne oldani (hiszen erre valók).

Amiben ezek az épületek nem szokványosak, azt kívülről lehet leolvasni: nincsenek ablakai. Hatalmas, nyomtatással készült kőtömbök. Azonban nincsenek elvágva a külvilágtól, a friss levegőt természetesen a már ma is ismert szellőztetőrendszerek biztosítják, csírátlanítva és a kívánt hőmérséklettel. A vizuális kapcsolat mikrokamerák és ablak nagyságú, belül elhelyezett digitális képernyők segítségével oldható meg. ezek az aktuális látvány, vagy esetenként, kívánság szerint, más környezetet is vetíthetnek. Micsoda különbség lenne például egész nap a mellettünk lévő, nem különösebben érdekes üveghomlokzatú épület helyett egy katalógusból kiválasztható olaszországi helyre virtuális utazást tenni!