6. Nemzetközi Építészeti Makettfesztivál, 05. 28. – 06. 03.

Szöveg: Tatai Mária

A Kortárs Építészeti Központ fesztiváljának központi kiállítását ezen a nyárelőn a kőbányai Északi Járműjavító felújítás előtt álló épületében rendezték meg. A helyszínválasztás jól illett a témához, de az impozáns csarnokban, amely egyébként a Közlekedési Múzeumnak ad otthont, ez a mindössze 16 művet tartalmazó, installált sziget kissé elveszni látszott a csili-vili járművek között.

A cím ígéretét követve a beválogatott modelleket most elsősorban az emlékezés katalizátoraiként volt érdemes szemügyre venni. A kurátor, az Urbanum formáció erőteljes koncepciót tett le. A különböző tárlók első látásra esetlegesnek tűnő elhelyezésükkel kissé romkocsmás hangulatot keltettek, viszont a fekete padlóra festett fehér egyenes vonalak határozott rendben négy, feliratokkal megnevezett mezőt jelöltek ki: ATOPIA (hely-telenség), UTOPIA (elképzelt hely), HETEROTOPIA (más-hely, à la Foucault) és TOPIA (hely). Meg nem épült, máshogy megépült, átalakított, már lebontott épületek és tervek is fellelhetők voltak a mezőkben.
Az ATOPIÁban kapott helyet a Radetzky-laktanya makettje (3H Építésziroda) amely „a faszádizmus élő példája”, de Virág Csaba különös Paneles technológiájú épülete is a hetvenes évekből, valamint képernyőn a Rituals of Solitude Act III című, 2020-as velencei művészeti projekt virtuális dokumentuma. Az UTOPIÁban volt a legtöbb mű – ezek egyike sem valósult meg –, kezdve az 1996-os Expo magyar pavilonjával (építész: Turányi Gábor, Simon István, Zoboki Gábor). De itt volt Callmeyer Ferenc és Csaba László elgondolkodtató brutalista Kossuth téri irodaháza (1965-69) is, s Callmeyernek még egy lenyűgöző, a Corvin tér és a Halászbástya közé tervezett komplexuma, a Mátyás park (80-as évek). Ide került négy, egyszerre konkrét és absztrakt hangvételű hallgatói terv is (2020-22). A HETEROTOPIA mezején álltak a Bank Center és Szabadság tér makettjei (1991-95, Finta József), és a Kútvölgyi kórház új rendelőintézete (1970-es évek, Pázmándi Margit) a jellegzetes vertikális és horizontális tömegekkel. Szabó István talányos Nekropolisza (1960-as évek) mellett a szövegben a spekulatív építészet kísérteties műfajáról olvashattunk, de itt volt még a valóságból is jól ismerhető Kálvin Center (2001-2003, Virág Csaba, Z. Halmágyi Judit) tervmakettja is. Végül a TOPIÁban a Liszt Ferenc téri buszpályaudvar (2006, Nyiri István, Murányi Zoltán, Nagy B. Sándor) ikonikus épületének eredeti elképzelésén kívül a napjainkban elhíresült Teherelosztó Egy épület halála című átértelmezett makettje (a Velencei Biennáléra készült, alkotó: A-A Collective) kapott helyet. Idézet az utóbbi szövegéből: „Mindenütt, minden térben és minden időben egyszerre ott van – és közben nincs sehol.” A teherelosztó 3D-s mozgó kivetítőn is látható volt és kirakós játékként is megjelent.
Egy építészeti makett jóval több, mint munkaeszköz. Mi építészek ezt legkésőbb azóta tudjuk, mióta első kézműves modellünket megalkottuk. Itt most digitális modellek és kifejezetten művészi céllal létrehozott makettek is voltak, valamint a csatolt szövegek sem csak informáló feliratként, hanem a mű szerves részeként szolgáltak. Az építészeti mondanivalóról az absztrakció serpenyője felé billent a mérleg. Az emlékezés folyamatára fókuszálva kerülhettünk közelebb a kiállítók üzenetéhez, amely szerint „Így válhat a makett végre önmagává: egymásba ágyazott absztrakciókká sűrűsödött egyéni és kollektív emlékké – mely ekképpen nem csak a múlt, hanem a jövő emléke is.”