Barokk freskófestészet Magyarországon
Egy kutatási program a műemlékvédelem szemszögéből
Szöveg: Nagy Veronika, Gaylhoffer-Kovács Gábor
Fotók: Gaylhoffer-Kovács Gábor
2019 őszén jelent meg a Barokk freskófestészet Magyarországon című könyvsorozat első kötete. 2020 novemberében a második kötet is napvilágot látott, és folyamatban van a továbbiak kiadása is.
A barokk freskófestészetről összefoglaló feldolgozás utoljára 1955-ben jelent meg. Nemcsak az azóta eltelt több mint ötven év kutatásai, hanem a vizsgálati módszerek és maga az emlékanyag változása is indokolttá tette az új, komplex, a teljes anyagra vonatkozó katalógusszerű feldolgozást, művészettörténeti korpusz formájában. A kutatás az OTKA támogatásával, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Művészettörténet Tanszékén, Dr. Jernyei Kiss János vezetésével indult meg 2009-ben, az akkori Kulturális Örökségvédelmi Hivatal tudományos részlegének közreműködésével. E társintézmény jogutódja, a Magyar Építészeti Múzeum és Műemlékvédelmi Dokumentációs Központ az MMA Kiadóval közösen, a Magyar Művészeti Akadémia támogatásával jelenteti meg a kutatás eredményeit (a két kötetről lásd: MÉ 2020/2 és MÉ 2021/1). Ezért indokolt, hogy a kutatási programot ezúttal a műemlékvédelem szemszögéből mutassuk be.
A feldolgozás mintája a német Corpus der Barocken Deckenmalerei in Deutschland sorozata volt, a metodikát és az emlékek leíró bemutatását ennek alapján alakította ki a kutatócsoport. Szükségesnek mutatkozott azonban a hazai emlékanyag jellegzetességeihez igazítani mind a kutatási, mind a feldolgozási módszereket. Hamar kiderült, hogy a falképeknek gyakran a felismerhetetlenségig átfestett állapota miatt a feldolgozás kiindulópontját a rendkívül részletes helyszíni fotózás képezi. A kutatók számára is új vizsgálati módszernek bizonyult a teleobjektíves felvételek monitoron történő „forráskritikai” értékelése. Ehhez kapcsolódóan archív fényképek és – ha rendelkezésre álltak – restaurálási dokumentációk alapján végeztük el ezeknek a hatalmas „műtárgyaknak” az aprólékos vizsgálatát. Célunk az volt, hogy meghatározzuk, milyen mértékben hihetünk a szemünknek, mennyire mutatnak hiteles képet magukról a freskók.