Balassi Kiadó, 2022. 327 oldal, 300 illusztráció

Szöveg: Szegő György

Vidor Emil a múlt századforduló, majd 1933-ig a két háború közötti korszak – szakmai körön túl – kevéssé közismert alkotója, noha Gottdank Tibor most több mint 100 művét foglalta kötetbe. Egyéb, szerteágazó kulturális-szakmai szerepvállalása mellett – nem mellesleg – a most 120 éve MÉSZ elnöke is volt 1934 és 1937 között. Így az alapos, pontos forrásmegjelöléssel alátámasztott munkáról méltán elmondható, hogy hiánypótló kötet.
Fontos a bevezetőhöz hozzátenni, hogy nem album és nem is száraz adattár, hanem a legújabb kori magyar történelem, társadalom- és gazdaságtörténet, mozaikszerűen szerkesztett, de a mikrotörténelem jelentőségének tudatában készült család-históriája is, amelyben az építész körüli szociális-szociografikus háló hasonló súllyal jelenik meg, mint Vidor architektúrájának elemzése. Azaz a mindig újat kereső, a fordulatokban gazdag stílusváltozásokban magát jól kiismerő építész életművének építészettörténeti elemzése mellett a szerző megvilágítja Vidor motivációit, a családi-társadalmi háttér szerepét is.
A „főhős” családfájának megismerésével (290. oldal) érdemes nekifogni az olvasásnak. A Lustig-Vidor, a Davidssohn családok és a kőbányai sörgyári birodalom fejének, (Tószegi) Freund Vilmos famíliájának társasági-kapcsolati hálózata mentén fel-feltűnik Blaha Lujza, Erkel Ferenc, Dayka Margit, Faludy György, Lukács György, Szilárd Leó, Teller Ede vagy Sigmund Freud. Szó esik e nagy nevek által művelt zenei, irodalmi, színházi kultúráról, a korszak felívelő új tudományágairól, a pszichoanalízisről, az atomfizikáról, ugyanakkor a bélyeggyűjtésről vagy a vívósportról is. Azaz az alkotó érdeklődési körének pásztázása a kor vezető építészeinek széles horizonton megragadható – „általános” – műveltségét is fémjelzi.
A vezérfonal a sokfelé építésznek tanult, világlátott – a kiegyezés évében zsidó orvos családjába született – Vidor Emil architektúrája. De a fenti nyomon friss információt kapunk az építész előképeiről, a belga, a francia és a német-osztrák szecesszió főműveinek hatásáról. Gottdank új, összehasonlító kutatása, Vidor Emil konkrét épületeinek külföldi párhuzamai a könyv legérdekesebb része. Az eddig alig figyelmet kapott, fotókkal is felvillantott és ugyanakkor jól adatolt lehetséges stilisztikai magyarázatok, megfejtések. A Vidor-házak így a honi közép- és nagypolgárság referenciáinak tükreként jelennek meg.
1990-ben Gerle János és szerzőtársai végre publikálhatták A századforduló magyar építészete c. alapművet. Annak 211–215. oldalai mutatták be Vidor Emil 26 munkáját. A prezentáció arányaiban mégis megmutatkozott, hogy Vidor a kor egyik jelentős építésze. Az akkori főművek közül Gottdank is kiemeli Vidornak a millenniumi építkezésekhez – Oskar Marmorek irodájában tervezett – Ősbudavárát, és a legek közt számon tartott Városligeti fasori Egger- és Vidor-villákat, a Honvéd u. 3. szám alatti Bedő-házat (ma a Magyar Szecesszió Háza), a Palatinus-házakat, valamint az apósának, Freund Vilmosnak tervezett reprezentatív síremléket. Gerle forrásművébe összesen 21 fotó vagy rajz fért be, Gottdank kötete most megsokszorozza a bemutatott Vidor-művek számát és kontextusaival felemeli Vidor jelentőségét. Ezzel lendületet ad építészettörténeti adósságaink felszámolásához.
A kutatások folytatásának irányát nem csak a nagyszámú épület- és tervanyag jelöli ki, hanem a család meghatározó társadalmi kapcsolataiból születő, a főváros egyes régióinak szinte helyi arculatát meghatározó Vidor-épületek és szomszédjaik további vizsgálata ígéri. Gondolok itt a mai Semmelweis u. 9. alatti Engel-házra, a mai Liszt Ferenc téri Vidor- és Freund bérházakra, az itteni Abeles-házra, vagy a Rippl-Rónai utcai Déry-villára, a Városligeti fasori Wodianer-villára, Budán a mai Ady Endre utcai iker-villákra – és ezek nyugati, ill. finn párjaik összehasonlítására. Utóbbiaknál az északi és honi boglya-kupolák összevetésére. Gottdanknál külön fejezetet képeznek a funerális művek: a Politzer-, a Madarassy-Beck, a valamint saját családtagjai számára tervezett Vidor Zsigmond-, Tószegi Freund Vilmos-síremlékek. Ezek mellett hangsúlyt, urbanisztikai jelentőséget is kap Gottdank ipari építészetre vonatkozó gyűjtése és elemzése, a sörgyári fejezet – kiderül, hogy e sikeres „családi vállalkozások” korlátozóan befolyásolták Vidor Emil éppen a csúcson járó pályáját.
A leglényegesebb, egyszerre magánéleti és szakmai korlátot egyik fiának romantikus öngyilkosságának gyászmunkája hozta. 1933-tól Vidor nem tervez többet. De tekintélye okán 1934-ben felajánlották neki MÉSZ elnöki pozícióját – 1902-ben ő is az alapítók közt volt. 1937-ig látta el ezt a funkciót. 1942-ben megírta a Kalandozás a szavak világában c. könyvét. Ebben a zsidótörvények korában a magyar-zsidó szabadegyetemen tartott ismeretterjesztő előadásokat foglalta össze az építészeti kifejezések, valamint az utcanevek eredetéről. Fia, Vidor Pál építész 1977-ben ír erről a visszaemlékezéseiben, melyet a Gerle-hagyaték őriz. E lelet is az információban igen gazdag Gottdank-lábjegyzetek egyikében található.
A Vidor-házakat sok emléktábla jelöli, az építész nagyszámú, jelentős síremlék tervezője, de a sírhelye ismeretlen. A kötet Vidor 1963-ban bekövetkező halálával zárul, ezt Gottdank Tibor szerző lírai sorokkal kommentálja: „Ha személyiségéből indulunk ki, hajlamosak lehetünk feltételezni, ezt Vidor így akarta: fedje jótékony homály sírjának helyét és emlékezzenek rá műveivel. Ez a könyv ezért született.”