Egy képzőművész építész

Szöveg: Maria Clara Rada

Brazília hagyományosan az új világ országa, immár 500 éve vonzza a földgolyó minden szegletéből érkező külföldieket. Sokan közülük nagyban hozzájárultak a brazil kultúra gazdagságához, és néhányak egészen mély hatást gyakoroltak erre a kultúrára. Azok a magyarok, akik a 20. század során érkeztek Brazíliába, hogy letelepedjenek, különleges színfoltjai a brazil kulturális mozaiknak. Egy közülük az építész és képzőművész Heller Géza.

Az 1902-ben Kecskeméten született Heller 1921-ben végzett a Budapesti Műszaki Egyetemen. 1925-ben kivándorolt Brazíliába és már ugyanebben az évben már a neves skót építesz, Robert Prentice Rio de Janeiro-i irodájában kezdett dolgozni. Kapcsolatba került a korszak több híres építészével is, köztük a francia Henri Sajous-val és a szintén magyar származású Adalbert Szilárddal, utóbbi tervezte és vezette Salvador város első, emblematikus liftjének, a Lacerda Liftnek felújítását 1937-ben. „Kiváló rajzolóként Heller feladata a tervek perspektivikus bemutatása volt. Híresen éles megfigyelőképessége az épített környezettől a szerkezeti részleteken át a városi környezetig mindent rögzített, méghozzá töltőtollal. Rajzait számos kis füzet őrzi, amelyeket mindig magával hordott, és amelyekben részletesen illusztrálta a különféle mintákat, korlátokat és összekötő elemeket.” (1) A magyar fiatalember szemtanúja volt a brazíliai art deco virágzásának, melynek fénykora az 1930-as, 1940-es évekre tehető, és amely irányzat gyökeresen átalakította Rio de Janeiro épített látképét. Ebből az időszakból származik Brazília legismertebb műemléke, a Megváltó Krisztus szobra, melyet 1931-ben adtak át. A Copacabana-part híres városnegyedének néhány meghatározó lakóháza is ebben az időszakban született, ezek is a Prentice-iroda munkái. Közülük is kiemelkedők az Itaoca, az Anchieta és a Castelo épületek. Az art deco egy másik példája a Mesbla áruház épülete 1934-ből, amely Henri Sajous tervei alapján készült.
Heller és Adalbert Szilard társulása hozta létre azt az építészkört, amely a brazil art deco egyik legnagyobb művének megalkotásában vett részt: ez volt a Central do Brasil főpályaudvar átalakítása az akkori fővárosban, Rio de Janeiróban. Minden bizonnyal Hellertől származik az az ötlet, hogy a kaput és az órát magasra emeljék, amely még hatalmasabbá teszi az egyébként is rendkívüli nagyságú épületet. Ez a két ikonikus elem szimbolizálja a pályaudvart, a Central do Brasil máig meghatározó építészeti referenciapont a városban.
Rio de Janeiro a második világháború végéig terjeszkedett a tenger és az ég felé. Az ország akkori elnöke, Getúlio Vargas modernizációs tervei nyomán kezdett fejlődni a város. Heller számtalan rajzon rögzítette az átalakulását. „Azt az intenzív kapcsolatot, amely közte és Rio de Janeiro között alakult ki, a rajzaiban, mint szerelmeslevelekben rögzítette. Egy rajztábla és egy töltőtoll segítségével örökítette meg a várost, ami végül memóriája legmélyére vésődött be. Ezek a munkák egy érzékeny személyiség emlékeit tükrözik, aki Rio de Janeirót választotta otthonául. (…) A rajzolás tette őt carioca-vá (2) . Személyes visszaemlékezését rajzokban rögzítve, a város történeti emlékezetét is megalkotta.” (3) Részt vett több projektben is, köztük a Rio de Janeiro-i Brazil Külügyminisztérium, az Itamaraty könyvtárának tervezésében, valamint Henri Sajous építész projektjében, a São Pauló-i Jockey Clube (Lóversenypálya) átépítésében is, miután a terv megnyerte a pályázati kiírást.
Az építészeti tevékenysége mellett Heller részt vett egy elit művészcsoportban is, amely tagjai az alkotásaikon keresztül értelmezték Brazíliát. 1942-43 között Alberto Guignard (1896–1962) brazil festő tanítványa volt, aki portrékat és tájképeket festett – főként Minas Gerais állambeli tájakat. Heller a Guignard-csoport tagja lett, olyan neves brazil képzőművészekkel együtt, mint például Iberê Camargo (1914–1994). Bár a Guignard-csoport rövid ideig működött, sikerült egyetlen kiállításon bemutatkoznia a Nemzeti Képzőművészeti Főiskolán, 1943 októberében. Az eseménynek jó visszhangja volt a korabeli sajtóban. A kiállítást azonban három nap után leszedette egy főiskolai konzervatív diákcsoport, amely sérelmezte a több, haladó szellemiségű alkotást, melyek közül néhányat meg is rongáltak. „A Guignard-csoport csak egy évig létezett, mivel 1944-ben a mester [Guignard] Minas Gerais-ba költözött, az akkori Belo Horizonte-i polgármester, Juscelino Kubitschek [Brazília későbbi, az új főváros, Brazíliaváros felépítéséért felelős elnöke] meghívásának eleget téve. (…) Guignard iskolájának hatása sokrétű (…). A magyar Heller Géza – aki Guignard-hoz hasonlóan a tájképfestészetre koncentrált – rajzain és festményének színvilágán is a mester hatása érhető tetten.” (4)
Heller 1949-ben rendezte meg első egyéni kiállítását a Brazíliai Építészek Intézetében. A korabeli kritika így írt róla: „Az építész és a festő ott rejtőzik a festő építészeti témaválasztásában: utcaképek, városképek, templombelsők – rendkívüli élénkséggel megjelenítve.” (5)
1953-ban részt vett a II. São Paulói Modern Művészeti Biennálén és a Modern Művészet Nemzeti Szalonján. Egyike volt a Rézkarcművészeti Klub megalapítóinak Rio de Janeiróban, és az 1960-as években rézkarc-albumokat készített különböző városokról (Ouro Preto, Rio de Janeiro, Salvador). Képzőművészeti karrierje során több tucat csoportos kiállításon vett részt és számos díjat nyert el. 1978-ban a Kép és Hang Múzeuma retrospektív kiállítást rendezett műveiből. 1986-ban, a Rio de Janeiró-i Állami Bank szervezésében történelmi kiállítás nyílt a Guignard-csoport műveiből.
Talán a Guignard-hoz fűződő barátságnak köszönhető, hogy a magyar művész végül Minas Gerais állam déli részén fekvő hegyekhez költözött. Még az 1940-es években vásárolt egy víkendházat Passa Quatro-ban, a Serra da Mantiqueira hegységben. A nyolcvanas években végleg átköltözött ide. Ennek a vidéknek a tájképe műveinek legjellegzetesebb részévé vált, és élete végéig festésre inspirálta. 1992-ben halt meg, 89 évesen.

1 Niuxa Dias Drago-Marcia Furriel Gálvez-Sylvia Heller: Géza Heller e a representação do Rio moderno (http://www.shcu2014.com.br/content/Géza-heller-e-representacao-do-rio-moderno)
2  Carioca2 becenévvel illetik Rio de Janeiro város lakóit.
3 i.m.
4 Nova Flor do Abacate – Grupo Guignard por André Luiz Faria Couto in:  http://www.brasilartesenciclopedias.com.br/mobile/temas/nova_flor_do_abacate_grupo_guignard.html
5 http://anninhaheller.wix.com/Géza#!biografia