Architekturzentrum Wien, Bécs, 2023. 09. 21 – 2024. 02. 12.

Szöveg: Szegő György
Fotók: AZ Wien

A kiállítás Hans Hollein életműve mai recepciójának néz utána: hogyan folytatja az aktuális párbeszédet, hogyan értékeli ezt újjá a fiatalabb építészgeneráció? Hollein az egyedüli osztrák Pritzker-díjas építész, aki az ott legendás 1960-as években – nem egyedüliként – avantgárdnak nyilvánította építészeti munkáit. 2014-ben bekövetkezett haláláig, alkotói tevékenységével párhuzamosan, igen jelentős kultúr- és művészettörténeti kiállítások kurátora és látványtervezője is volt – utóbbiak szervesen beépültek az életművébe.

A pálya lezárása óta eltelt évtized távlata olyan kaleidoszkópot ad, amelyben a főművek és kismunkák – a Schullin- és a Retti üzletek, a válogatott kiállítás-projektek –, az iskola- és múzeumtervek 15 európai építésziroda friss épületeivel összevetve vizuális diskurzust kínálnak a kiállításban. Gyakran új szemszögekből, meglepő értelmezésekkel ösztönöznek a Hollein-jelenség elemzésére. A Hollein-archívum, az AZ Wien és a MAK anyagát sok éves feldolgozó munka nyomán filmre vitték; a skiccek, modellek, prototípusok és dokumentumok több eleme most került először a nyilvánosság elé. Említsünk meg néhány főművet, mivel nálunk kevéssé ismert Hollein munkássága: Haas Haus (Bécs) Örterreichisches Reisebüro (Bécs), Hollein-Haus (Vaduz), Vulcania (Auvergne), Modern Múzeumok (Frankfurt és Mönchengladbach). Az Álom és valóság, ill. a Török Bécs alatt ikonikus kiállítások (Künstlerhaus, Bécs) színházi előadások látványtervei, ill. a halál mitológiát építészetként megformáló képzőművészeti alkotások.
Az archívumból válogatott tárgyi és képi anyagot hatalmas „rajzasztalokon” állítják párhuzamba a kortárs irodák munkáival, a generációk eltérő szemlélete között így feszültséget érzünk. Az összevetésben Hollein szinte megszólal; az eredmény egyszerre kritikai és kulturális produkció. Ez vitát is provokál, ami így foglalható össze: az életmű él, csak az aktuális témák mentén újra elő kell venni. A nemzetközi kurátor- és kiállításépítő-csapat – Lorenzo De Chiffre, Benni Eder, Theresa Krenn, ill. Mark Lee és Monika Platzer (AZ Wien) – a jövőben több ilyen korszak-ütköztető tárlat megvalósítását tervezi.
A Hollein-párbeszéd mai partnerei a kiállításon : Almannai Fischer Architekt:innen, München; baukuh, Milánó; Bovenbouw Architectuur, Antwerpen; Claudia Cavallar, Bécs; Aslı Çiçek, Brüsszel; Conen Sigl Architekt:innen, Zürich; doorzon interieur architecten, Gent; Expanded Design, Bécs; Martin Feiersinger, Bécs; David Kohn Architects, London; Kühn Malvezzi, Berlin; Lütjens Padmanabhan Architekt:innen, Zürich; Manthey Kula, Oslo; Monadnock, Rotterdam; OFFICE Kersten Geers David Van Severen, Brüsszel. A kiállítóterem melletti AZWien Pódiumon több vendégirodával folytatott egyedi beszélgetést is terveznek, részben az egész várost megmozgató Art Vienna keretében – azaz a témát szeretnék megnyitni a vizuális kultúra más műfajai iránt fogékonyabb közönség felé is. Vezetett építészeti kirándulásokra is sor kerül – kényes vitákat ígérő címekkel, pl. „Postmoderne at its best” (Hollein-Schule Köhlergasse), és pódiumbeszélgetésekre, pl. „Do we need another hero?” címen, vagy Hollein léptékugrásáról.
Azt gondolom, ilyen – inkább mesterek iránti tekintélyt tisztelő – módon ez a folyamat nálunk is zajlik, de a konkrét, pozitív szándékú ütköztető kiállításformaként és/vagy eseménysorozatként hiányzik. Így a különböző generációk értékeinek szublimációja is egyelőre várat magára.