Szűcs Zsuzsanna kiállítása a Józsefvárosban, 2020. 08. 17. – 11. 10.

Szöveg: Szilágyi B. András

A különleges kiállítás egy időben négy helyszínen volt látható: a Horánszky utcai Diák és Vállalkozási Központ belső udvarán, a Lőrinc pap tér 3. számú lakóház udvarán, a Magyar Építőművészek Szövetsége székházának udvarán és a Jézus Szíve Jezsuita templom kertjében.
Az eklektikus Budapest értékei majd 100 éven át pusztultak. Az eklektikát követő modern kor mostohán, giccsként, hivalkodásként tekintett a korszak egészére és nem tulajdonított értéket ezeknek a részleteknek. Ma már szinte természetes, hogy ezek az épületrészek a maguk töredékes, omladozó, láthatatlanná vált formájukban vannak jelen. Az utóbbi évek jeleznek szemléletváltást e téren, az épületek ugyanis elérték azt a kort, szemlélésük pedig azt a távolságot, hogy máshogy is lássuk ezeket az épületeket. A kiállítás címével élve: a kellő idő olyan rétegekkel gazdagította – és olyanokat fejtett le – az eklektikáról, hogy a mai szemlélő új kapcsolatot tud vele létesíteni. Szűcs Zsuzsannát sem véletlenül kérte fel a Palotanegyed értékeit védő civil szervezet a rendhagyó kiállítás megrendezésére a Palota negyedben.
Szűcs Zsuzsanna szobrai a kapcsolatfelvétel eszközei, új párbeszéd kezdeményezői, vitaindító alkotások. Alkotói műfajok, és két művészeti korszak végpontjai, a „klasszikus művészet” utolsó irányzata valamint a „(poszt) posztmodern craft” ível át 100 éven, hogy egymás értelmezési rétegeit megnyitva létesíthessen kapcsolatot. A manapság a 3D nyomtatás, a gyorsan kötő beton és műkövek által a technokraták által „halálra ítélt” „drága” Kraft-kerámiák szólítják meg a korábban „feleslegesnek” ítélt kézműipar manufakturális épületelemeit. Szűcs Zsuzsanna figyelemfelkeltő, csendes performansz a „művészet kora előtti művészeknek” is emléket állít.