FUGA, 11. 30. – 12. 22.

Szöveg: Götz Eszter

Jánossy György építész hatása a kortársaira és az őt követő építész nemzedékekre megkérdőjelezhetetlen. Életműve ma is igazodási pont a szakma számára. A kiállítás egyfajta szembenézés azzal, hogyan bánunk a 20. század második felének egyik legjelentősebb magyarországi építészének örökségével, feltérképezve, milyen állapotban vannak megvalósult épületei. A kurátorok felkérésére Zsitva Tibor készített fotókat a házak jelenlegi állapotáról. A kiállítás bemutatja Jánossy töredékesen megmaradt tervrajzait, szabadkézi rajzait, grafikáit és festményeit is, közöttük több, eddig ismeretlen művet is.
A múlt értékeinek értő kezelése, a kreatív illeszkedés, amely nem tagadja meg sem a jelent, sem a múltat, kimagasló minőséget mutat az utókornak Jánossy több épületével. Egy interjúban így vallott a történeti környezetbe való új beépítéseiről: „Az építészeti mondanivalónkat vonósnégyes finomságú hangszerelésben közöltük. Használtuk a modern eszközöket és anyagokat, de tulajdonképpen szintetizálva, a régivel összehangolva.” Egész életművére jellemző ars poeticája pontosan kiolvasható az alábbi néhány sorából: „Az építészetet a közösség programozza. Nem csak saját korunknak építünk, az épület száz évig áll, tehát a következő generációk számára is elfogadhatót kell létrehoznunk. A személyiség túlzott hangsúlyozása az építészetben hibás tendencia. Nagy baj, ha a közösség nem képes az építészet jelrendszerét olvasni.”