Kortárs római katolikus templomépítészet a liturgia tükrében, Szent István Társulat, Budapest, 2020. 176 old.

Szöveg: Hartmann Gergely

Katona Vilmos most megjelent könyvének legnagyobb erénye, egyszersmind alapállítása éppen az, hogy „a kortárs katolikus templomépítészet interdiszciplináris terület, a liturgia és az építészet közös mezsgyéje.” Egyúttal joggal veti fel: mind a nemzetközi, mind a hazai templomépítészetben gyakran találkozunk azzal, hogy a templomtervezést az építészek az alkotói önkifejezés terepének tekintik, és a funkcióra reflektált téri elrendezés helyett legjobb esetben is csak a II. Vatikáni Zsinat utáni liturgikus elrendezés sablonná merevedett adaptációit alkalmazzák. Az igényes tipográfiájú kötetben az építész szerző a zsinati dokumentumok, valamint további, ezekre épülő egyházi megnyilatkozások értelmezése mellett megfontolásait a liturgiatörténetre alapozza, és építészeti szempontból is elemzi a rendkívül sokrétű példaanyagot. Figyelemre méltó nemzetközi tájékozottságával olyan témákat emel be a hazai diskurzusba, amelyek eddig nem, vagy alig voltak jelen. Ezáltal a már eddig is ismert szereplők (köztük Rudolf Schwarz, Emil Steffan, Hans van der Laan) és alkotásaik is differenciáltabb kontextusba kerülnek.