Szöveg: Szegő György

Veszprém város építészeti topográfiája
MMA Kiadó, a MÉM MDK szakmai együttműködésével, Budapest, 2023, 360 oldal, felelős szerkesztő: Fejérvári Gergely, szerkesztő: Jankovics Norbert

A Magyar Építészeti Múzeum és Műemléki Dokumentációs központ felélesztette a 2011-ben újraindított, majd 2006-ban megtorpant építészeti topográfiai kutatást és publikációt. 2009-től mostanáig nem jelent meg megyei jogú város építészettörténeti topográfiáját feldolgozó kiadvány. Ez a reprezentatív új kötet ráadásul az Európai Kulturális Főváros 2023 programsorozat keretében Veszprém városán túl a Balaton-felvidéki város körüli kistérség mai épületállományának kutatásait is prezentálja – több mint 200 képpel és a vállalkozás friss szemléletét tükröző, az építészeti múzeumnak, a város intézményeinek birtokában lévő számos kéziratos és nyomtatott térkép-részlettel: 1857-ből, 1927-ből, 1964-ből, 1978-ból és 2005-ből.
Minden épület leíró, áttekintő, közérthető formában fogalmazott bemutatása a „műemléki középtopográfia” módszertanát követi. A bevezető tanulmány ad értelmezési keretet a roppant mennyiségű tartalom felsoroló, leltár-szerű szócikkeinek használatához. Ez a lexikális szabályok szerint tagolva objektumként tekint az önálló egységekként megragadható lakó- és középületetekre, városi közterületekre (utcák, terek). Forrásnak tekinti a házjegyzékeket, a városi levéltár és tervtár anyagait, a helyi és országos képeslap-gyűjteményeket. Az évekig tartó munkának fontos része volt a helyszínbejárás, az állapotrögzítés és a különböző információk összegző kiértékelése, valamint az építészettörténészek, régészek, lokálpatrióták, sőt akár a várost látogató turisták információi. Ebben nagy segítséget jelentett a Műemlékvédelmi Dokumentációs Osztály és a Digitalizációs Osztály munkája. Itt kell megemlítenem a szócikkek alól a népes szerzői csapat vonatkozó nevei hiányát. Érdemes lett volna az – akár csak a lexikonszerkesztésnél szokásos – névbetűs rövidítések formájában és ezeknek a függelékben történő feloldással közölni.
A kötet tagolása jól használható, külön egységet kapott minden egyes történeti városrész, az újabb külvárosok, a külterületi lakott helyek, a Veszprémhez csatol falvak – Jutaspusztától Kádárta falujáig – és a temetőkig. A függelék a fenti hiányt leszámítva alapos: képjegyzéket, személynévmutatót, helynévmutatót, ikonográfiai és patrocíniummutatót, valamint szómagyarázatot tartalmaz. A zárófejezetben található rövidítés- és irodalomjegyzék, forráslista, a térképforrások felsorolása és egy bibliográfia.
A könyv valóban teljesíti a kitűzött célját: a szokásos egységeken túl a kontextusok feltárására is figyel, és talán éppen ezért jól használható nem csak kutatók, hatóságok vagy hivatalos döntéshozók kézikönyve, de hasznosan forgathatják a „civilek” – a turistáktól a lokálpatriótákig. A bevezető tanulmány pedig angol fordításban is olvasható.

Hámory Judit belsőépítész
MMA Kiadó, Budapest, 2023, 88 oldal

Az iparművészeti sorozat 12. kötetében Keppel Mártonnak a Hámory Judit, az „enteri-őr” című tanulmánya a ’60-as években pályára lépők szakmai indulását keretező történelmünk hűségre törekvő felvázolása. A korkép mentén a szerző egyszerre rajzol igen emberi, szeretetteljes portrét Hámory Juditról, családjáról és belsőépítészetéről, alkotókapcsolatairól. A tanulmány Hámorytól származó cím-szójátékában benne van a saját és a következő generáció műfajt és szép hivatásukat okkal féltő élettapasztalata, kényszerű harca is.
Hámory Cocteau nyomán vallja: „az enteriőr a lélek ruhája”. Ez a szemlélet ellenáll a raszterben gondolkodó modern építészetnek a bútorra is raszterhálóval terjeszkedő gyakorlatának. És annak a filozófiának, amely az üresség fizikai kifejezését piedesztálra emelte, egyenesen megkérdőjelezve az enteriőr és az azt tervező művész létjogosultságát. Az anomáliára Hámory – Keppel szavaival – „…sajátos progresszív dizájn megalkotásával felelt. A progresszív dizájn elsődleges feladata a tárgyi környezet humanizálását jelentette számára.”
Hámory édesapja a ’30-as, ’40-es években berepülő pilóta volt. Így a Kisképzőből érkezett „osztályidegent” csak negyedszerre vették fel az Iparművészeti főiskolára, 1958-60 között ipari tanuló volt. A főiskolán azután Jánossy György, Németh István és Szrogh György lettek a tanárai. 1966-tól 1970-ig Jánossy mellett dolgozott a Középülettervező Vállalatnál. Itt találkozott Maros Tamás építésszel, aki később férje és tervezőtársa lett. Jánossyval tervezhette Szekszárd csecsemőotthonát és az egri, valamint a székesfehérvári múzeumokat. Kékesi Lászlóval pedig többek között a Pálvölgyi Turistaházat, Virág Csabával az MTV IV-es stúdióját, később Visegrád múzeumának terveit. Miután Maros 1970-ben kilépett a KÖZTI-ből, közösen tervezték Perbál emblematikussá lett sorházas lakótelepét, és két gyermekükkel oda is költöztek. Fontos kiemelni: ezt egy olyan, a finomságokra érzéketlen korban vitték sikerre, amikor a szovjet házgyári technológia tarolt. Ők helyben készítették a vasbeton elemeket, és figyelmük minden apró, külső és belső részletre kiterjedt. A ’70-es évek második felében Hámory a művésztelepeken folyó kísérleti munka tapasztalataival vett részt Zalaegerszeg és Zsennye alkotóházainak megtervezésében. Makovecz Imre mellett dolgozott az ugyancsak jelképpé lett zalaszentlászlói Faluház építésében. A ’90-es években kimagasló alkotás lett a Golda Jánossal és Maros Tamással vállalt Szegedi Piarista Gimnázium bővítése, kápolnájának építése, majd a művészi érzékkel megáldott Szigeti Antal plébános felkérte Újkígyós templomának belsőépítészeti megformálására.
A kötetben közölt tanulmányt Keppel Márton Hámory-interjúja követi, végül Golda Jánosnak a Hámory Judit 2017-es MMA-székfoglalójára írt értékelése zár. A 60 oldalnyi meglepetéseket is tartalmazó képanyagot precíz függelék, munkák listája, bibliográfia és kétnyelvű életrajz egészíti ki.