Bécs, Unteres Belvedere, 2024. 09. 27. – 2025. 02. 02.

Szöveg: Szegő György
Fotók: Belvedere Museum

A finnek fölött 1809-től 1917-ig az orosz nagyherceg regnált, így joggal vágytak a szuverenitásra, amiért a 20. században kétszer is sikerrel harcoltak. A 19. században azonban még a kultúra, a művészet terepén zajlott a függetlenségi harc. Akseli Gallen-Kallela festő, építész, iparművész az erdőkben, tavakban gazdag, szépséges északi táj és a Kalevala képeivel az egész világot elbűvölte. Kiállított a párizsi szalonokon is, az 1900-as világkiállítás ünnepelte és díjazta. A Bécsben megrendezett tárlat apropója az volt, hogy Gallen-Kallela részt vett a Secession 1901-es és 1904-es kiállításain. Benne volt a nyüzsgő Párizs, London, Berlin és Bécs modernek felé kitörést kereső művészvilágában is. Most újra felfedezte Bécs, és bár a festő magyar kapcsolatai nem állnak e tárlat fókuszában, mégis tény, hogy a magyar műtörténet és kulturális emlékezet régóta nagyra becsüli művészetét és a magyar szecesszióra tett hatását. A bécsi kiállítás címét, a Finnország kitalálását analógiában látom Széchenyi István híres jelmondatával, ami Lechner Ödön emblematikus programmondatát ihlette: „Magyar forma nem volt, hanem lesz”. Gallen-Kallela 1907-ben és 1908-ban Budapesten is járt. Nagy kiállításán – már a Szépművészetiben – közel 500 művét láthatta a közönség. Budapesti tárgyú képeket is készített (A királyi vár Budapesten, A Gellért-hegy a Duna-parti Corso Kávéház felől nézve, Egy Duna-híd szobra).