Szöveg: H. Molnár Katalin
Fotók:  Klub vojenskej histórie Beskydy

Az északkelet-szlovákiai Alsópagonyban (Nižná Polianka) első világháborús emlékhelyet állított a Beskydy Hadtörténeti Társulás és Alsópagony község önkormányzata. Az első világháború idején a keleti fronton 1914 novembere és 1915 májusa között az egykori Sáros, Zemplén és Ung vármegye területén folytak a harcok, melynek során több mint 40 000 katona vesztette életét.

A rengeteg halott miatt a frontvonal közelében folyamatosak voltak a temetések. Az egykori temetők felújítását évek óta végzi a homonnai székhelyű Beskydy Hadtörténeti Társulás, melynek vezetője Martin Drobňák szlovák történész. Ő volt az ötletgazdája a panteon állításának, amely az Európai Unió által támogatott lengyel-szlovák regionális projekt keretében valósult meg. Célja volt a határon átnyúló történelmi örökség megerősítése az első világháborús temetők felújításával, amely egyben tükrözi a háború globális nagyságrendjét is. Az emlékhely két fiatal szlovák építész, Maroš Drobňák és Radoslav Hamara tervei szerint készült el.

Az egyedülálló megjelenésű épület a maga egyszerűségében megrendítő látványt nyújt. A tömbszerű építmény felülről nyitott, a benne elhelyezett tablók a háború parancsnokaira, íróira, építészeire, az itt meghalt névtelen hősökre emlékeznek. A panteon úgy épült meg, hogy később további személyek is helyet kaphatnak benne. Az emlékhelyet a Kaštielik-hegy előtti mezőn állították fel. A hegy az első világháború óta a “halál hegyeként” volt ismert, mivel 1915 februárjában és márciusában véres csaták zajlottak itt. Az építmény megidézi a harcokat: a látogatót olyan érzés keríti hatalmába, mintha falak és sikátorok között, lövészárokban mozogna, miközben látja a fölötte lévő zöld növényzetet és az egykori csatateret. Jelenleg tizenegy személy szerepel a panteonban – köztük három magyar is –, akik a háború során kerültek e területre, és tevékenységük különösen emlékezetes maradt.

Egyikük Molnár Ferenc író, aki mint az Est című politikai napilap haditudósítója 1914-15-ben megjárta a galíciai és a kárpáti frontot. Legjobb írásaiból Egy haditudósító emlékei címen jelent meg kötet 1916-ban. A másik gróf Andrássy Ilona, aki 1915 elején elindult a frontra férje, Esterházy Pál után, hogy mint ápolónő szolgálhasson mellette. Harcos kiállásával hozzájárult ahhoz, hogy elfogadottá vált a nők önkéntes ápolóként való szerepvállalása a háborúban. Megrendítő élettörténetét első világháborús naplójában írta meg.

A harmadik magyar személy a panteonban Lamping József kaposvári építész, aki nemcsak Kaposvár belvárosának formálójává vált a 20. század elején, de a Dunántúl más településein is számos iskolát, templomot, családi házat tervezett. Az első világháború alatt a kassai Hadisírok Felügyelőségére helyezte a honvédelmi miniszter, ahol a katonai temetők helyének kiválasztásával és új sírkertek tervének, növénybeültetési rendjének elkészítésével bízták meg. A hősök temetőit Zborótól a Vereckei-szorosig ő tervezte és építette 1916 és 1918 között Északkelet-Szlovákia területén. Takcsány (Stakčín) községben található a legnagyobb katonai temető, amelynek építészeti és kertészeti terve az ő munkája,  feljegyzése szerint 933 hősi halottat temettek el itt. Anton Liska eperjesi műemlékvédő szakember szerint az első világháború idején ő volt Északkelet-Szlovákia területén az egyetlen jelenleg ismert, megfelelő végzettséggel és gyakorlati tapasztalattal rendelkező építész, aki első világháborús temetőket tervezett. Az évek során sikerült minden Lamping-temetőt felújítani a cirókaófalui kivételével. Ezt a Starina víztározó megépítése miatt exhumálták, és áthelyezték a takcsányi temetőbe.

A Beskydy Hadtörténeti Társulás lengyel és magyar önkéntesek segítségével közel húsz haditemetőt rekonstruált, a világháború eseményeire összpontosító tanösvényt épített, valamint folyamatosan gondoskodik a karbantartásukról.