TERC kiadó, 2024

„Építészetről írni nem lehet” – így kezdődik mindjárt egy paradoxonnal a könyv. Paradoxon, hiszen az építész házaspár-alkotópáros valójában az építészetről beszél a lapokon, noha sok minden más is bőven szóba kerül. Vagy ha nem szóba, akkor képbe; a kötet alapja ugyanis egy tízezres fotógyűjtemény, ami az építészpáros számítógépén gyűjt össze az idők során, egyfajta élményrögzítő kincstárként. A képek folyamát egy-egy önálló szövegrész szakítja meg, visszaemlékezés egy tárgyra, egy munkára, egy fényes pillanatra, egy rokonra, barátra, vagy az építész-barátokkal váltott levelek néhány részlete. Így együtt: egy alkotópár élete, munkássága, emlékei. Nem monográfia, nem kettős önéletírás, de mégis mindkettő, teli a megidézett korszakok egy-egy kiragadott pillanatának élményteli felidézésével. A képek között bőven szerepelnek az alkotók tervei is, de Házy Erzsébet, Rutkay Éva, családtagok, egy szeretett cica, balatoni nyaralások fotói, vagy csak ellesett életképek is, nem kronologikus rendbe sorolva, inkább csak úgy, mint amikor az ember egyszerre gondol helyekre, benyomásokra, és hagyja szabadon áradni az emlékeit
Lehet, hogy több is ez, mint egy pályakép. Mert az alkotás szigorú metódusa mellett a tervező egyik legfontosabb inspirációs forrása maga a kötetlen asszociáció. És így a munkák, élet-korszakok megközelítésében is vezérelv lehet. Mónus János és Szőke Zsuzsa kötete példa arra, hogy így is teljes lehet egy kitárulkozás. Segítségükre volt ebben a kötetet érzékeny vizuális keretbe foglaló Gerhes Gábor grafikusművész, és persze a TERC kiadó szerkesztője, Lévai-Kanyó Judit, aki ebből a nagyon személyes kép- és szöveganyagból rendkívül élvezetes egészt formált.

Götz Eszter