Nemzeti Múzeum, 2023. 08. 30 – 12. 01.

Szöveg: Götz Eszter

250 éve született Pollack Mihály, a magyar reformkor egyik leginkább meghatározó építésze, akinek főműve kétségtelenül a Nemzeti Múzeum épülete. Ennek ellenére a múzeumban rendezett emlékkiállításon alig valamit tudunk meg a neves mesterről.

Egy eldugott emeleti részen találja meg a látogató a Pollack 250 című tárlatot – már aki elég elszántan keresi, mert sehol sincs feltüntetve, merre is induljon. A kiállítás Pollack gazdag életművéből egyedül a Nemzeti Múzeummal foglalkozik – ezáltal még a címe is megtévesztő –, annak létrejöttével, a múzeumalapítás gondolatát felvető József nádorral, Széchenyi Istvánnal és a reformkorral. Néhány igényes épületmakettet ugyan felvonultat, s mellettük Pollack íróasztalát, a mesterlevelét, a honosítási kérvényét, egy általa festett csendéletet és a Than Mór által róla festett portrét – mégis, mintha maga az építész nem jelenne meg. Inkább a fiatalabb korosztályoknak szól, izgalmas múzeumpedagógiai ötletekkel, kinyitható fiókokkal, térbe lépő rajzokkal, egy jól összeállított idővonallal. De a Bécsben született és munkásságát Pesten kiteljesítő Pollack Mihály életműve – a Ludovika, a Deák téri evangélikus templom, a Festetics-palota, a Johann Amannal közösen tervezett budavári Sándor-palota, a pesti bérházak vagy a vidéki arisztokrata kastélyok – alig kapnak figyelmet, ahogy a Szépítő Bizottságban való vezető szerepe, vagy műveinek hatása sem. Viszont egy emelettel följebb részletes képet kapunk a Nemzeti Múzeum átalakításának újabb terveiről – legalábbis ha rájövünk, hogy a kis lépcsőn feljutva folytatódik a tárlat.
Szomorú, hogy ez a jubileum nem volt elég a méltó megemlékezésre a modernizálódó Pest képét meghatározó építészéről, holott a múzeum anyagából valószínűleg jóval teljesebb, átfogóbb bemutatót is létre lehetett volna hozni. Többek között arról is, hogy milyen vonzerőt gyakorolt a magyar reformkor és különösen Pest nagyvárossá fejlődése az európai építészeti szcénára.