Kalligram Kiadó, 2022, 632 oldal

1999-ben jelent meg először Géczi János és Stirling János szerkesztésében a Régi magyar kertek című, tanulmányokkal kísért szöveggyűjtemény, amely a magyar kertművészet történetének számos korabeli dokumentumát fogta egybe. A mostani, átdolgozott és jócskán kibővített második kiadás több mint 600 oldalon vonultat fel eredeti forrásszövegeket, Melius Péter 1578-as Herbáriumától a Hein János és Rerrich Béla kertművészeti ars poeticájáig, a szakirodalom mérföldköveinek számító összefoglaló műveket – köztük Zádor Anna tanulmányait –, illetve egy-egy jelenség, probléma feldolgozását jelentő írásokat. A magyar történelem virágos oldala bontakozik ki több száz év kertészeti irodalmának anyagából, ritkán látható illusztrációkból, tudományos kutatások eredményeit összefoglaló szövegekből. Az új kiadást az is indokolta, hogy az első kiadás óta eltelt, több mint két évtizedben jelentősen megnőtt a kutatások száma, ami a téma iránti érdeklődést is mutatja. A kötetet az Alföldy Gábor által összeállított, mintegy 50 oldalnyi válogatott bibliográfia zárja, amely az 1790 és 1918 közti időszak magyarországi kertművészetének forrásait és szakirodalmát tárja az olvasók elé, műfajonkénti és földrajzi helyenkénti tagolásban, külön kiemelve a nagyobb parkok, kastélykertek, illetve a műemlékvédelemhez kapcsolódó kertrekonstrukciók tematikáit. A bőséges bibliográfia hasznos segítséget nyújt az időszak – nemcsak kertművészettel foglalkozó – kutatói és a nagyközönség számára is.