Kecskeméti Városszépítő Egyesület, 2019

Szöveg: Szegő György

Az 1903-as kecskeméti díszközgyűlés határozta el, hogy szobor állíttassék „az izraelita templom előtti téren, a piactéren keresztül viendő út közelében”. De csak a Rákóczi-hamvak hazahozatala (1906) után határozták el egy síremlék pályázat kiírását. Az I. díjas (Holló Barnabás, Györgyi Géza) és a megvételre javasolt pályamű (Fügedi Richárd, Körösfői Kriesch Aladár) egyaránt lovasszobrot állított a kompozíció centrumába. Ezzel a részlettel indítja Sümegi – a tőle megszokott körültekintő adatolással támogatott – műelemzést és előtörténetet.
Kecskemét már 1904-ben – sok más városhoz hasonlóan – közműként gondolt a város vízellátására. Kada Elek, a város fejlődésében kivételes szerepet játszó polgármester 1910 októberében meg is mutatta Lechner Ödönnek – aki a városháza nagysikerű, már tekintélyes építésze – a víztoronnyal kombinált Rákóczi-emléknek kijelölt területet, és pályázat nélkül megbízta őt a megvalósítással. Az épületben kisebb múzeumot is elképzeltek. Október 9-én este a Japánban Nemes Marcell lerajzolta Rónai Ödönt – Lechner pedig a víztorony első vázlatát, amely alul kútházra emlékeztető középkori városi hangulatot formáz. A vázlat épp Rónai nyomán marad fenn, így kerül Kaposvárra, a festő Rippl-Rónai testvérének neves gyűjteményébe.
Sümegi végigveszi a különböző tervek hallatlanul izgalmas sorát. Az egyik kétoldalas papíron – amit szintén a Rippl-Rónai Múzeum őriz – látható a következő két terv. Ezek nyomán a nemzetközi emlékművekről ismert, fenségesebb tömegformálás jelenik meg. Számomra első előképként sejlik fel Bruno Schmitz 1898-as lipcsei Népek csatája emlékműve, ugyancsak a szecesszió stílusában. Ez a mű 91 m magas, a rusztikus alépítmény ormán Mihály arkangyallal. Lechner az előbbi pályázat lovasszobor imázsát átvéve, tervvázlatainak hasonlóan kiemelt tengelyébe Rákóczit hol egy fülkébe, hol előtérbe állítva helyezte el.
A fejlettebb terveken – pl. az 1911-es, 54 m-es, már vasbeton változatnál – színes akvarellek is fennmaradtak, különös tekintettel arra a festői törekvésre, hogy ezeken Lechner már Zsolnay-kerámiával díszített homlokzatburkolattal képzelte el az emlékegyüttest. Művét óriási, boglyaíves kupola koronázza, amelynek „pántján”, 48 m magasságban egy kilátó ablaksort is tervezett. Ez alatt a víztartály hengerfelületének burkolatát a felvidéki reneszánsz pártázatos építészetét idéző hangsúlyos plasztika utal a fejedelmi fövegre.
Egyik másik színes terven, melyet a Kecskeméti Katona József Múzeumban őriznek, a főhomlokzat földszinti mezőjében Lechner – mintegy álmában (lásd még Csontváry vízióját vagy Medgyaszay diáktervét) „beszélgetni” kezd a fejedelem szellemével: „RÁKOCY DE SZÉP IS LESZ EZ AZ EMLÉKMŰ EGÉSZ KECSKEMÉT VÁROSA ÉKESEGE” (sic).
Sümegi utána kutatott, kimutatta, hogy a munkák meg is kezdődhettek, hiszen a Ház folyóirat mellékleteként megjelent rajzot és az alaprajzot – elküldték Pécsre is, a Zsolnay gyárba, az üzleti tárgyalások mellékleteként. Az 1912. májusi és októberi műszaki tervek egyikén ott található Vágó József pecsétje is, ekkor több futó munkájukat együtt jegyeztek. A szerkezettervek különmegbízottjai Gut Árpád és Gergely Jenő mérnökök voltak.
Az 1911. július 8-i súlyos kecskeméti földrengés kárainak helyreállítása miatt elakadt az építés, majd Lechner halála és a háború kitörése miatt kikerült a kecskeméti projektek közül. Maradt Lechner és a város álma. Sümegi György könyve precízen szép álomfejtés.