Kieselbach – SBS Kft., 2020, 410 o.

Szöveg: Szegő György
Fotók: Szalai András

Szalai írja: „Kezdetben csak a képek voltak.” Azután a kiindulás lett egy egyetemi tanulmányút, a Tölgyfa Galéria-beli „Pénteki építész esték” és sok beszélgetés a galériát igazgató Bodor Ferenccel a közeli Bambiban. Bodor találmánya a „kis magyar snassz” kifejezés is. De a gyakori munkatárs. Fábry Sándor „szövege” és a szerző kritikus látásmódja is rímel egymásra. Fábry előszavának zárómondata a viccből ismert vakond-anya bonmot-ját idézi: „Ez a hazánk”. Pestiesen polgári, művelt humor adja a könyv szeretni való nyelvezetét.
A cím másik telitalálata a nem pontosan a snassz fogalomkörébe passzoló, elfuserált, nagyravágyó iparművészeti és design-teljesítményekre egy főiskolai hallgató fejéből kipattant „neociki” kifejezés. A cím-egészt keretbe fogja az enciklopédiák teljességére nem törő, de – öniróniával letagadott – rendszerező lexikonjelző: „Kis magyar”. Miért mégsem lexikon a kötet műfaja? Mert a fotókhoz kötődő képelemzések nem axiómák, lehet gondolkodni, nevetni, kínunkban somolyogni rajtuk. És tán mert a fényképezőgép – pár éve még – nem volt mobilként minden zsebben.