A korszakteremtő Asphaleia színpad története

Szöveg: Götz Eszter

Kevesen tudják, hogy a hagyományos, kétdimenziós díszleteket mozgató kulisszagépek után Magyarországon, az Operaházban született meg az első, mai értelemben vett korszerű színpadtechnikai gépezete, az Asphaleia-rendszer. Csaknem száz évet élt, az Operaház 1884-es megnyitásától egésze 1980-ig, amikor egy felújítás során kibontották. Borsa Miklós és Szabó-Jilek Iván most megjelent kötete ennek a gépezetnek a történetét, működését, „pályájának” egyes fázisait dokumentálja, de a vállalás ennél jóval nagyvonalúbb: az Asphaleia kapcsán végigkíséri az olvasót az európai színpadi látvány történetén, a perspektivikus reneszánsz díszletektől az avantgárd színpadképekig. Rendkívül gazdag képanyagában színpadi alaprajzok és metszetek, barokk gépezetek rekonstrukciói, a nagyobb európai színházak archívumaiból válogatott fotók mellett a „főszereplő”, az Operaház-beli Asphaleia részletes fotódokumentációja is szerepel. A szöveget kisebb magyarázatok kísérik, melyekből a laikus olvasó megérti mindazt a fontos munkát, ami a színpad mögött, alatt és fölött, a közönség számára láthatatlanul történik. A széles kultúrtörténeti áttekintés a színháznak egy olyan területébe ad bepillantást, amelyről ritkán születnek könyvek – még ritkábban ilyen gyönyörűen kiállított, gazdag tartalmú, élvezetes munkák.