Bolla Zoltán: Újlipótváros Építészete 1861–1945
Ariton Kft., 2019, 312 oldal

Szöveg: Csontó Sándor

Tagadhatatlan, hogy napjainkban egyre nagyobb az érdeklődés – a laikus közönség részéről is – a két világháború közötti korszak építészeti és vizuális kultúrája iránt. Újlipótváros Budapest építészetileg egyik legeklektikusabb városrésze. Ebben a sokszínűségben harmonikusan megfér egymás mellett a historizmus, a szecesszió, a modern stílusok, a múlt század elejének építészeti öröksége a legnagyszerűbb hazai építészeink tolmácsolásában. Persze az olvasók többségét nemigen hozza lázba, hogy amit lát, az art deco, vagy inkább más stílusok szerencsés vagy rosszul sikerült keveredése. Mégis, az első lapoktól kezdve lebilincsel bennünket Bolla Zoltán friss kötete. A szerzőnek alig pár éve jelent meg hatalmas, saját gyűjtésére alapozó két könyve, amelyben a magyar art deco építészetet vizsgálta. Már azzal a hiánypótló munkával is kivívta az elismerést. A „Lipóciában” – nem kevesebb alapossággal és rengeteg háttérkutatással – 1200 fotón keresztül 700 lakóházat mutat meg az inventárium, a hozzájuk fűzött tömör adatokkal és megjegyzésekkel. A könyvet egy negyven oldalas tanulmány vezeti be, amiből nemcsak a városrész kialakulását ismerhetjük meg, de izgalmas hely- és családtörténeti részletekre is fény derül. Az értékleltár és maga a kötet fénykép- és információ gazdagsága az avatott szemlélőt is magával ragadja. Számos esetben eddig nem publikált felvételek, archív fotók, belsőtéri felvételek, korabeli tervrajz és térkép színesíti a tartalmat, a végén névjegyzékkel. A rendkívül széles merítésben áttekinthetjük a városrészt az Alig utcától a Visegrádiig, belemerülve a lakóházak, ipari épületek, építészek és szobrászok, építtetők és neves lakók sokaságának adattárába. Hiteles és hasznos kötet, amelynek a szakma könyvespolcán is az első sorban a helye.